Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Zombori István: Bevezető - Mindörökké Vasari
BEVEZETŐ MINDÖRÖKKÉ VASARI INTRODUCTORY VASARI FOREVER A 20. századi magyar történelem az évezredes államiság felszámolásának, az ezer év alatt fölhalmozott anyagi és kulturális javak elprédálásának sorozata volt. Előbb a vesztes I. világháború folyományaképpen darabolták fel az országot, majd a maradék egyharmadnyi államot 1918—1919-ben a forradalmak idegen eszméket valló vezetői rombolták le. Mire a következményeket kiheverte volna Magyarország, jött a II. világháború, azt pedig a szovjet csapatok védelme alatt regnáló sztálinista diktatúra kísérte. Bűnösnek kiáltották ki a magyar arisztokráciát, kifosztották a kastélyokat és palotákat, lefoglalták a jómódú polgárok javait. 1948—50 között megsemmisítették az egyházi vagyon jórészét, beleértve a kolostorok pótolhatadan értékű könyvtárait, műkincseit. A pártállam központilag vezérelt kultúrpolitikája előírta a saját nevelésű, pártos művészet népszerűsítését, tiltotta a „feudális”, a „klerikális”, a „burzsoá” irányzatoknak és alkotásoknak a központba állítását. Az 1970-80- as évek óvatos értékmentő törekvéseit csak 1990 után követhette az igazi kárfeltárás. A szegedi múzeum büszkén vállalta kiváló elődeinek: Reittier, Tömörkény és Móra igazgatóknak az elveit — de a fent említettek miatt kialakult rendszer szabályait nem lehetett átlépni. Az intézmény dolgozói a körülményekhez képest konszolidált viszonyokat biztosítottak a felhalmozott műtárgyaknak. A régi magángyűjtőkről és hagyatékaikról nem esett szó a külvilág felé, de a szakemberek tudták, mely remekmű honnan, kitől származik. Az itt bemutatásra kerülő műalkotás, az Angyali üdvödet is jól ismert volt a kollégák között, de a nagyközönség elé nem lehetett kitenni. Az is érthető volt, hogy nem esett szó a Zsótér családról és Enyedi Lukácsról sem. 1990 után láthattak csak neki, hogy az egyes műtárgyakat kiemeljék a sok egyéb — kevésbé értékes — darab közül, restaurálják, és eredetüket tisztázzák. Mindehhez számíthattak a jó budapesti szakmai kapcsolatokra, sőt—miután a magyar múzeuH ungary’s history in the 20* century saw a series of events of eliminating the achievements of a thousand years of statehood, of squandering the material and cultural assets accumulated during that millenium. First the country was divided up as a consequence of the lost because of its defeat in WWI, then the rest, one third of the former country, was ruined by revolutionary leaders under foreign ideals in 1918-19. By the time Hungary recovered from the destruction, there came the next world war to be followed by Stalinist dictatorship backed by Soviet troops. The aristocracy of the country was declared guilty; their mansions and chateaus were ransacked, the assets of rich citizens were seized. Between 1948 and 1950 a large part of the ecclesiastical properties was destroyed, including the irreplaceable libraries and art treasures of monasteries. The centrally controlled cultural policy of the party state promoted art based on the ideology of the communist party and banned “feudalistic”, “clerical” or “bourgeois” ideals from the focus. Some cautious efforts in the 1970s and 80s to save valuable objects was only followed by a real survey of the previous damage after 1990. The museum in Szeged proudly continued to represent the principles of its former directors — Rei^ner, Tömörkény, and Móra - but the rules of the political system could not be ignored. Members of the museum, however, could ensure relatively stable conditions for its amassed collections. The public was not informed about the collectors of old times and about their heritage, but the experts knew the origins of each masterpiece. The painting in this book, the Annundation, was well known among experts, but it could not be presented to the public. It was also understandable that the Zsótér family or Lukács Enyedi could not be spoken about. It was only after 1990 that opportunities opened up to pick certain masterpieces from among other — inferior — objects to restore and clarify their provenance. In those efforts our Zombori István © Fotó ° Photo: Dömötör Mihály, 2009 GIORGIO VASARI 1511-1574 9
