Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében
törvény rendes útjára fennmarad és a hagyaték átadását nem akadályozza. Kivonatot kap még: Jogerő előtt: 28. Dr. Csillag Károly ügyvéd Budapest II. Üllői út 9. E zpel a tárgyalást befejeztem. Kelt mint fent. Dr. Fodor Antal sk. kir. közjegyző. P. H” Az örökség és sorsa Gróf ladányi Niczky Andrásné leltárba vett hagyatéki vagyonának jelentős része volt az ingóság. Az 1. és a 4. tételek alatt felsorolt szobrok 102.000 korona, a 2., 3. és 5—59. tételek alatt felvett képek 433.700, a lakásberendezési tárgyak és (antik) bútorok 671.060, az ezüstnemű 89.650, az ékszerek 391.000, a ruha-, fehér- és ágynemű 12.000, az értékpapírok, mint a Magyar Agrár és Járadékbank Rt részvényei (61 db) 40.000, a Magyar Olasz Bank R7 részvényei (231 db) 70.000, a Kiskundorozsmai Takarékpénztár részvényéi (50 db) 2.500, a Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár részvényei (40 db) 4.000, az Arad Csanádi vasúti részvények (150 db) 3.000, az újlaki téglagyár részvénye (1 db) 2.600 és végül a Városi Villamos vasúti részvényei (125 db) 30.000 koronát értek. Az ingatlan a Budapest fő- és székváros budai részének 6630. számú telekkönyvi részében az A. + 1. sor h”Vi /2 helyrajzi számon felvéve, az örökhagyó nevén állt, értéke: 1.603.200 korona. Az örökség mindösszesen: 3.454.710 korona volt. A hagyatéki vagyonba nem került be a 10.081 korona szanatóriumi gyógykezelés költsége, mert azt az örökhagyó még életében kifizette. Helyette felvétetett a bírósághoz a 6. alszámú végzéssel bejelentett 13.500 korona, az örökösök által elismert orvosi költség dr. Révész Izidor részére. A temetési költségekből csak az igazolt összeget vették fel, a többit kihagyták. Ennek Hevesy Kálmán hagyatéki gondnok által előlegezett költsége 29.970 korona volt; legvégül a Magyar Olasz Banknak járó folyószámla tartozás a kivonat alapján 104.300 koronára rúgott. így a tiszta hagyaték 3.306.940 korona volt. Az örökösök képviseletében eljáró Hevesy Kálmán a férje volt Zsótér Izabella Arankának (1868—?), Zsótér Andor legkisebb — a sorban tizenötödikként a világra jött — leányának. Két gyermekük született, István (1896— ?) és Klára Q-7). * Lay Gáspár kertész állításával szemben . .senkinek sem volt tudomása arról, hogy örökhagyó és néhai Enyedy Eukács később más végrendeletet alkottak volna. [...] Csak kölcsönös óhajtás volt a végrendeletben az hogy a túlélő a műgyűjteményt Szeged városának hagyja, amit az is bizonyít, hogy örökhagyó később a műtárgyak egy részét az alábbiak szerint a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. Pusztán óhajtás volt az is, hogy a túlélő házastárs az Enyedy Eukács féle külön vagyont az 5 vérrokonainak hagyja, a Zsótér Ilonaféle külön vagyont pedig a nő vérrokonainak; minthogy ilyenek később nem lettek egyik által sem megnevezve, sem a külön vagyonok nem lettek soha kijelölve. Egén óhajtások és ígéretek tehát most figyelembe nem vehetők, szerintük a férj és nő egész vagyona közszenzemény volt, a mostani egész hagyaték tehát szerzeményi late Eukács Enyedi. [...] It was only a joint wish in the will that the survivingparty should leave the collection to the city of Szeged, which is supported by thefact that the testator later gave some of the objects to the Museum of Fine Arts, as outlined below. Also it was merely a wish that the surviving spouse should will Eukács Enyedi’s private assets to his relatives and the private assets of Ilona Zsótér to her relatives; since such relatives were not named on either side, nor were the private assets defined. Those wishes and promises, therefore, cannot be taken into consideration; the inheritors consider the total inheritance as acquisition in common, which, since the will does not appoint inheritors, should be inherited as the law governs. ” Thus the brothers and sisters, and the first husband’s collateral descendants, as inheritors, challenged the right of the museum of Szeged to the inheritance and decided to give only three pictures from the valuable collection to the museum as compensation. As suggested by Kálmán Hevesy, at the 22nd auction of the Ernst Museum between February 15—24 1923 the inheritors sold the majority of the collection, with the exception of five canvases and the objects earlier given to the Museum of Fine Arts. The 66 items included 59 ‘old’ paintings and seven Hungarian canvases from the 19th century. The marble busts of Lukács Enyedi and his wife, made by Alajos Stróbl (1894) for the Enyedi Mausoleum in Szeged were also sold at the auction. ‘It must be mentioned, Térey wrote, that at the auction two oil portraits of Mrs Enyedi were also sold. One was painted by János Zahorai (1835-1909) in 1873 (cat.no.660), the other by Zsófia Stróbl (cat.no.585). The former picture was repurchased by the inheritors, and the latter was obtained by the Museum of Fine Arts for Szeged). All of the precious jewellery of countess Eadányi- Nitczky was also auctioned. ” (Térey 1913) It is regrettable that most of the aforementioned objects have been lost for scientific research; we do not know where they are, and some of them have been taken abroad. Although for 15 years the museum in Szeged had kept the portrait of the countess (which the Museum of Fine Arts had given it on loan in 1925), it was taken back to Budapest in 1940 and scrapped as an object “without artistic value” and given over to the trade ministry to be sold “for valuable hard currency” abroad in 1949, under the leadership of director István Genthon (1903—1969). (SzM archives 306/1949, Szabó 2008,22-27) In the Municipal Museum of Szeged As indicated above, The Annunciation had been known by connoisseurs and art historians in Budapest before it was integrated in the collections of the museum of Szeged in 1925. The three pictures given to the museum from the estate were registered by the museum and were put on display in the south-western corner of the main hall of the gallery. Their exact location is shown in a recently discovered image taken on August 13, 1936 by Gyula Jelfy (1863—1945), photographer for the weekly Vasárnapi Újság. The impressive gallery was visited by Agriculture Minister Kálmán Darányi (1886—1939, later Prime Minister), and his wife Márta Szemere, as a sideline to their attendance at an agricultural exhibition in Szeged. They were accompanied GIORGIO VASARI 1511-1574 115
