Nyomvonalba zárva. Régészetifeltárások az M43-as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán (Szeged, 2009)
Középső rézkori és kora bronzkori leletek Maroslele-Pernyeháton
M43 3- LELŐHELY 15 Középső rézkori és kora bronzkori leletek Maroslele-Pernyeháton 2008. október 16. és 2009. május 04. között megelőző régészeti feltárást végeztünk az épülő M43-as autóút 3. lelőhelyén, Maroslele-Pernyeháton. A lelőhely a Maroslele-Hódmezővásárhely közötti műút jobb oldalán, közvetlenül Maroslele északi határában helyezkedik el. Az épülő autóúthoz itt egy le-, illetve felhajtósáv épül, ezért a nyomvonal nagy területen érintette a lelőhelyet. Az eredetileg feltárásra kijelölt terület nagysága elérte a 34.000 m2-t, amelyet tavaly december elejéig sikerült is feltárnunk. A lelőhely azonban a nyomvonalban még tovább folytatódott, s emiatt 2009-ben még mintegy 7.000 m2 feltárására volt szükség. A területen összesen 209 objektum jelentkezett egyenletes, laza eloszlásban. A megkutatott területen három korszak emlékanyagát találtuk meg. Legnagyobb meglepetést a középső és késő rézkor közötti átmenetre datálható hunyadihalmi-csoport néhány objektumának előkerülése jelentette a feltárt terület délkeleti részében. A néhány gödör közös jellemzője, hogy mindegyikből nagy mennyiségű leletanyag került elő, köztük a jellegzetes, ún. korongos tapadású fül. Az objektumok egy részéből nem került elő korhatározó leletanyag, de a településszerkezet alapján ezek a régészeti objektumok is a lelőhelyet meghatározó kora bronzkori nagyrévi-kultúra településéhez tartozhattak. A kultúra ismert lelőhelyeihez hasonlóan itt is egy rendkívül laza szerkezetű, objektumcsoportokból álló településsel számolhatunk. A lelőhely egy korábbi vízfolyás medrére támaszkodik, azonban kiderült, hogy a kora bronzkori település mintegy 100 m hosszan folytatódik a meder túlpartján is. v- . * * , ?> A korszak települési emlékanyagának kb. 80%-át a feltárt területen szétszórtan, objektumcsoportokban elhelyezkedő gödrök alkották. Ezek többsége egykori tároló-, majd hulladékgödör volt. Általános jellemzőjük, hogy bár méretük igen változó volt, de belőlük összességében csak kis mennyiségű leletanyag látott napvilágot. A leletanyag a kultúra korai időszakába (Kr. e. 2300-200) sorolja a lelőhelyet, de a kerámiatöredékeken a Makó-kultúra késői időszakának jellegzetességei is megfigyelhetőek. A leletanyag legszebb darabjai a belső díszes tálak. Feltűnő az őrlőkövek magas száma, ami a korszak földművelésére utal. Ezeken kívül viszonylag sok kőtöredék, pattintott kő került elő a települési objektumokból. Mindez a korszakban zajló távolsági kereskedelemre szolgáltathat fontos adatokat. A korszakba sorolható jelenségek közé még néhány cölöplyuk, illetve kisebb árok, árokszakasz tartozott. A bronzkor utáni időszakokból csak egy Ny-K tájolású, magányos sír képviseltette magát. A sír- gödör téglalap alakú volt, sarkai lekerekítettek. A sírban hanyatt, nyújtott helyzetben eltemetett csontváz mellett mellékletet nem találtunk. így időrendi besorolása kérdéses, de valószínűleg népvándorlás kori temetkezés volt.
