Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett. Százötven éve épült a szegedi vasúti híd (Szeged, 2009)

Ívek a Tisza felett. Százötven éve épült a szegedi vasúti híd

„És jött a gőzös!" Szeged város a tulajdonában lévő területeket ingyen engedte át a vasútépítés céljára, az érintett magánszemélyeket pedig a közpénztárból kártalanította. A pályaudvarnak szánt telket azonban Sina báró nem volt hajlandó eladni. Ezért úgy döntött a városi tanács, hogy az állomás a köztulajdonban lévő Ballagi tó helyén (a mai rendező-pályaudvar környékén) épüljön meg. Erről a legelső szegedi állomásról - amely öt és fél évig működött - mindezidáig egyetlen illusztrációt sem sikerült felkutatni. Az építkezés gyorsan haladt: 1854. március 4-én már át is adták a vonalat Ceglédtől Szegedig. Ekkor próbálhatta ki először a nagyközönség a forradalmian új közlekedési eszközt. Teherpályaudvar is létesült a Tisza-parton. Magyarországon a Dél-Alföldön bizonyosodott be először, hogy milyen előnyösen tud együttműködni a folyami és a vasúti áruszállítás.

A Szeged - Temesvár vasúti fővonal kulcspontja a tiszai áthidalás volt, ami rendkívül heves és több évig elhúzódó vitákat váltott ki nemcsak a városban, de kormányzati körökben is. Az ekkortájt zajló nagy folyószabályozási munkák keretében ugyanis terv készült a Maros Tiszába való beömlésének délebbre helyezésére. Természetesen az Osztrák Délkeleti Allamvasút hevesen ellenezte ezt, hiszen megvalósulása esetén mindkét folyó felett hidat kellett volna építeni. Az elhúzódó tárgyalások csak 1853-ban nyertek lendületet, s a „magasabb vasúti érdekeknek megfelelően" a Maros-torkolatot eredeti helyén hagyták meg. Nem sikerült viszont eldönteni Újszeged sorsát. Kijelentette a város, hogy ezentúl is ártérül fog szolgálni a terület, s erre való tekintettel a vasútnak 200 öles ártéri hídja legyen, hogy ott a felduzzadó vizek lefolyhassanak. A vasút részéről jelezték, hogy mindez mellőzendő, mert Újszeged nem maradhat meg ártérnek. A bécsi igazgatóság - attól tartva, hogy a város álláspontja fog érvényesülni - megfenyegette a szegedi tanácsot, hogy Magyarkanizsánál [ma: Kanjiza, Szerbia] építi meg a hidat. Elkeseredésében a város vezetése kérvényt írt a császárhoz, hogy mégis Szegednél valósuljon meg az áthidalás. A végső megoldás 1855-ben született meg, amikor a kormány Szegednél adott engedélyt a Tisza-híd megépítésére, az újszegedi ártéri híd ötletét pedig elvetette.

'And the locomotive has arrived.' The city of Szeged let its landed property gratis for the construction of the railway and paid compensation to the affected property owners from public finds. Baron Sina, however, was not willing to sell any of his land for the building of the railway station. The city council therefore decided to build the station in the region of the Ballagi lake, which was publicly-owned. No illustrations have been found of the building of this first railway station in Szeged, which functioned for five and a half years. Construction work ran smoothly, and the railway line between Cegléd and Szeged was opened on 4th March 1854. This was the first time that the citizens of Szeged had had any experience of this modern means of transport. A goods station was also built on the bank of the River Tisza. It was in the southern part of the Great Hungarian Plain that man of the period saw how efficiently river and railway transport could co-operate.

The bridge over the Tisza was a key element of the Szeged - Temesvár railway line. Its planned construction generated a long and vehement discussion not only in the town but also in government. As part of the large-scale river regulation work of the time, there was a plan to move the mouth of the River Maros south. Unsurprisingly, the Austrian Southeaster State Railway vehemently opposed that plan as this would result in the construction of two bridges, one over the River Tisza and another over the River Maros. Tire residting lengthy negotiations ended in 1853 and the plan to move the river confluence was dropped 'due to the greater railway interest'. However, debate over the future use of the territory of Újszeged (facing the town centre on the other bank of the River Tisza) did not end. The council of Szeged intended to keep it as river flats. As a result of this they demanded the construction of a long section - almost 400 metres - of the bridge running over the flood area. The railway builders rejected the idea, arguing that Újszeged could not remain a flood area forever. The management of the Austrian Southeaster State Railway threatened the town council with moving the location of the bridge from Szeged south to Magyarkanizsa [today Kanjiza, Serbia], In despair, the town council sent a plea to the Emperor asking to keep the construction in Szeged. Final agreement was reached in 1855 when the government authorised the bridge construction at Szeged, but rejected the section over the flood area.