Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett. Százötven éve épült a szegedi vasúti híd (Szeged, 2009)

Ívek a Tisza felett. Százötven éve épült a szegedi vasúti híd

Reizner János, Szeged történetének krónikása a reformkor kapcsán az alábbiakat írja: „A Tiszán át való közlekedés akadálytalan fenntartására az állandó híd kiépítésének terve már ekkor felmerült. A választott község 1842. évben a hídépítés tervezetével behatóan foglalkozott. Mintegy 500.000forint költség forgott szóban, ezért sokan faszerkezetű híddal is megelégedtek volna, mert még ennek költségeit is kölcsön útján kellett volna előállítani. A tervek s javaslatok széleskörű érdeklődést keltettek, de a kölcsön felvételét meghiúsította, hogy a városatyák nem tudtak megegyezni a törlesztés mikéntjéről..."

Az áthidalás kérdésének a vasútépítés híre adott újabb lendületet. A magyar vasútépítés őskorában három szervezet keretein belül szorgalmazták a vaspályák megvalósítását. A helyileg alakított vasúttársulatok hívták fel a figyelmet a cél fontosságára, és képviselték az érintett települések érdekeit a vasútépítés tárgyában rendezett fórumokon. A másik szervezet a városi tanács, ahol hivatalból foglalkoztak a vasutak létesítésével. A hármas egységet maga a vasúttársaság zárta, amely megtervezte, kiépítette és üzemeltette a pályákat. Mivel hazánkban akkoriban kizárólag egy ilyen jellegű cég: a Magyar Középponti Vasúttársaság működött, valamennyi társulat és városi tanács ezzel a vállalattal együttműködve képzelte el a fényes közeljövőt.

János Reizner, historian of Szeged, notes in connection with the first half of the 29 century: 'The idea of a permanent bridge had already been raised. In 1842 the construction of a bridge was studied carefully by the representatives. As the estimated cost was around 500.000 Torints, a wood construction was deemed satisfactory. Even the cost of this had to be secured by means of a loan. The plans drawn up attracted widespread interest, but disagreement within the town council wrecked theplans.'

The question of bridge building arose again as news of the construction of a railway line spread. From the beginning three organizations were behind the building plans. Locally-funded railway associations stressed the importance of the enterprise and represented the interests of particular settlements. Town councils ex officio dealt with the construction of railways. Railway companies planned, built and ran the lines. Since at that time the Hungarian Central Railway Company was the only railway company, every association and settlement cooperated with them.