Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)

Spárgatermesztés

lomból került Mórahalomra, illetve Öttömösre. Kelebián nagy hagyománnyal bírt a kertészkedés.

35

5 László Mihály a saját mórahalmi földje mellett Szeged városától mintegy 200 hold földet bérelt Öttömösön, ahol jószágokat is tartott. 1942-ben ő telepített először 3 hold spárgát Mórahalmon. Napszámosokat fogadott, akik idővel ellesték a termesztés tudományát. Fia, kit szintén László Mihálynak neveztek, Öttömösre kerülve saját földjén, szintén jelentős területet telepített az 1950-es évek elején. A spárga a laza homoktalajt szereti, mely tavasszal korábban felmelegszik, így a növény gyorsabban fejlődésnek indul. A laza szerkezetű talajban sima felületű, egyenes sípok (hajtások) fejlődnek. A gyökérzet 2-2,5 méter mélységre is lehatol a talajvíz szintjétől függően, tehát jól tűri a szárazságot. A spárga termesztése a mag elvetésével kezdődik. A magot általában mindenki maga szedte. A régi fajták idején kijelölték a legszebb sípokat adó töveket, ősszel ezekről szedték a magot. A magot jól megtrágyázott talajba, védett helyre, április elején vetették - ésoróták - szemenként, 4-5 cm mélyen, „gyufaszálnyi távolságra", 45-50 cm sortávolságra. Az így bevetett területet magonciskolának nevezték. Az áprilisban elvetett mag 12-14 nap alatt kel ki, az időjárástól függően. A talajt állandóan tisztán kellett tartani, a sorokat ki kellett gyomlálni, permetezni, és szárazság esetén öntözni. Télen a hideg ellen fóliával takarták le. (72. kép) 72. kép: Magonciskola (Öttömös, 1993.) 35

5 Iványi István 1892. 214. Kelebián 1788. december 14-én kelt jelentés szerint már 82 holdon termeltek dohányt. 155