Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
Napraforgó termesztése és felhasználása
Napraforgó termesztése és felhasználása A napraforgó (Heliantuhus annuus) más növényekkel együtt Amerikából került Európába. Termesztéséről az első adatok a 17. század közepéről származnak. Kezdetben dísznövényként vetették. 32 4 Az Alföldön a paraszti gazdaságokban csak a 19. század végén terjedt el. 1894-95-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 137 hektáron termelték. 32 5 Elsősorban kisgazdaságokban, szegélynövényként vetették. Az első világháború idején bevezetett hadigazdálkodás következtében a napraforgó termesztésének fontossága megnőtt, ára jelentősen emelkedett. Az 1920-as évek végén a termőterület ugrásszerűen növekedett, az 1930-as években vetésterülete föterményként elérte a 20 %-ot. 32 6 Vidékünkön rica a neve. „A tányérica, tanyán rica néven, is emlegetett napraforgó a szegedi tájhoz, tanyavilág népéhez annyira hozzánőtt, annyira jellegzetes elemévé vált, mint a paprika vagy az akácfa." - írta Bálint Sándor. 32 7 A napraforgó a humuszos, homokos talajt szereti. Általában a kukoricaföld szélére, vagy a nagyborozda mellé vetették egyidőben a kukoricával. Külön ricaerdőt csak a nagyobb területtel bíró gazdák vetettek, négy borozdára. Egy-egy bokorba 810 magot dobtak. Tavasszal a foglyok és a fácánok a bujkáló ricát kiverték. A gazda jobban örült annak, ha a ricát verték ki, mert ezt később lehetett fódozni, a hiányzó bokrokba újat ültetni. Átültetni - palántálni - csak akkor lehetett, ha már legalább 2030 cm magas volt és esős idő járt. A kukoricával együtt kapálták. Az első kapáláskor egyelték. Csak két tövet hagytak. A többit kivágták vagy elpalántálták. Ha késett a kapálás vagy az első kapálásnál elfelejtették kiegyelni, akkor a második kapálásnál a kukoricafattyal együtt összegyűjtötték és a birkáknak vagy a teheneknek adták. Amikor a napraforgó elérte teljes magasságát, akkor az alsó leveleit letörték, először csak egy méter magasságig. Ezt is a jószágoknak adták. Ha az alsó leveleket és a kisfejeket leszedték, akkor nagyobb fejű rica termett. Amelyik száron több fej nőtt, azt fiasricának nevezték. A ricaerdőben a második kapálás után gyom nem nőtt, csak ricaszádor. A ricaszádor a napraforgó gyökerén élősködő növény, mely 20-30 cm magasra nő. A napraforgó kiéli a földet, szegényebb emberek ezért vetették csak a legszükségesebb mennyiséget. Szívesen fogtak azonban földet részéből, nagyobb gazdáktól ricaerdőnek, 32 8 A kukoricával együtt szedték le a ricabugát is. Kaszakéssel, nagykéssel körbevágták a fejet. Rakásba dobálták, vagy lapjával egymás tetejére helyezték. Kukoricahordáskor a kukorica tetejére dobálták, ha több volt, külön hordták be a rakásokból. A bugát időben le kellett szedni, mert a madarak sok kárt tettek a fejekben, kiverték a szemeket. Az őszi esőzések miatt a fej könnyen rothadásnak indult. A bugát esténként verték ki. A ricaverés eszköze egy 50-60 cm-es bot volt. Erre legalkalmasabb az elhasználódott seprő nyele. A bugát egyik kézben tartva ütötték a 32 4 Selmeczi Kovács Attila 1993. 76. 32 5 Selmeczi Kovács Attila 1975. 216. 32 6 Gunst Péter 1970. 242. 32 7 Bálint Sándor 1977. 142. 32 8 A 20. század elején még „Sok gazda valósággal gyűlölt növénynek nézte a napraforgót s annak termesztését sem cselédsége földjén, sem részes termelőinél nem tűrte, mert attól félt, hogy örökre tönkreteszi a földjeit. A legzsarolóbb növénynek van kikiáltva." (Selmeczi Kovács Attila 1970. 115.) 146
