Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
I. A Múzeum rövid története
A Móra Ferenc nevét viselő szegedi múzeum ma az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb vidéki (nem országos hatáskörű) múzeuma, s mint a Csongrád megyei múzeumi szervezet központja az egész megye múzeumügyének szervezeti és szellemi irányítója. Amikor munkatársainak létszáma a tetőpontján volt, ez közel 300 múzeumi dolgozót jelentett a megyében. Ma a létszám már jelentősen leapadt, a réginek alig több mint harmada maradt, a Szegeden dolgozók létszáma pedig még ennél is kevesebb, de az itt dolgozó tudományos munkatársak (régészek, történészek, néprajzosok, biológusok, valamint az irodalom- és művészettörténet, illetve a numizmatika egy-egy művelője) jelentős tudományos potenciált képviselnek. Ez fontos, mert a különböző gyűjtemények gyarapítása, földolgozása, folyamatos gondozása, kiállításokban és publikációkban való prezentálása olyan munka, amely egyszerre igényel magas szakmai kvalifikációt és napi ügyintéző szorgalmat. De csak akkor igazán eredményes, ha e munkát egy összeszokott csapat végzi, összehangolt munkamegosztási rendszerben. Egy jó múzeumban tehát a teremőrtől a gyűjteménykezelőn át a tudományos munkatársig minden feladatkörnek meg kell legyen a megfelelő embere, ám ezen belül a muzeológus munkája mégis az egész rendszer milyenségét meghatározza. I. A MÚZEUM RÖVID TÖRTÉNETE Reizner János (1847-1904) <C A kezdetek A modern európai múzeumok - az ókorba visz- szanyúló előzmények után - a 18-19. században alakultak ki. A fejlődés centruma Anglia és Franciaország volt. Hozzájuk képest a magyar, s főleg a „vidéki” múzeumügy viszonylag kései fejlemény: itt a 19. század második felére, sok helyen csak utolsó harmadára jöttek létre a már mai értelemben is múzeumnak nevezhető intézmények. A szegedi múzeum is csak az osztrák-magyar kiegyezés (1867) utáni nagy föllendülés, és az e föllendülésre rákapcsolódó egyéni erőfeszítések eredménye. Hogy pontosan mikor jött létre, értelmezés kérdése. Annyi bizonyos, az 1879-es nagy szegedi árvíz - szegedi szóhasználattal: a Víz - után a közfigyelem Szeged felé fordult, s a segítőkészség egyik eléggé nem méltányolható jele az volt, hogy Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok a városnak adományozta több mint negyvenezer kötetes könyvtárát. Ezzel megteremtődött a ma is Somogyi-könyvtár néven ismert bibliotéka, amelyet hivatalosan 1883. október 16-án nyitottak meg. A hivatalos ceremónián Ferenc József osztrák császár és magyar király is részt vett. Az új intézmény forma s jog szerint „csupán” könyvtár volt, de benne a könyvek mellett már a fölavatáskor is nyilvánosság elé tártak múzeuminak nevezhető tárgyakat. S ami döntő volt, az igazgató. Reizner János (1847-1904), személyes érdeklődéséhez híven eleve ambicionálta a könyvtárnak múzeummá, illetve kettős - könyvtári és múzeumi - intézménnyé fejlesztését. Hivatalosan ugyan csak Somogyi Károly halála (1888) után született meg a múzeum szervezésének tervezete, de mivel a műtárgyak gyűjtése kezdettől folyt, s a város is Reizner rendelkezésére bocsátotta a szegedi vár bontásakor fölszínre került
