Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)
I. A Múzeum rövid története
ISMERTETŐ A SZEGEDI MÓRA FERENC MÚZEUMRÓL il\\ Szeged. A névadás, amely ez esetben szerencsésnek nevezhető, részben az igazgatónak, Bálint Alajosnak, részben a felügyeleti szerv vezetőjének, a Szegeden nevelkedett Ortutay Gyulának köszönhető. Az intézmény ma is Móra nevét viseli. Nagyarányú, bár változó intenzitású fejlődés vette ezzel kezdetét. A múzeum élvezhette az állami finanszírozásból adódó előnyöket (pl. stabil, garantált pénzügyi háttér, egységes, az egész országot átfogó szervezeti struktúrában való elhelyezkedés, „hivatalosan” szervezett szakmai közéleti háttér). De nem bújhatott ki az erősen átpolitizált, a múzeumot is az indoktrináció eszközeként kezelő, merev és doktrinér „szocialista” modernizáció korlátozó és egyneműsítő szabályozó rendszeréből, így a múzeumba is „begyűrűzött” az ötvenes évek légkörének nem egy eleme, groteszk, olykor vi- szolyogtató mozzanata (pl. „munkaverseny”, a kiállítások kívülről jövő átpolitizálása). Egészében mégis a fejlődés volt a meghatározó. A specializálódás előrehaladásával 1954-ben létrejött például az eredetileg Irodalmi Múzeumnak tervezett irodalomtörténeti osztály, munkatárssal (Madácsy László [1907-1983]), gyűjteménnyel s állandó irodalmi kiállítással. 1956-ban a tudományos munka erősödését jelezve megindult a múzeum Évkönyveinek sorozata, amely átalakult formában máig a legfőbb intézményen belüli publikációs alkalma az itt dolgozó kutatóknak. A legfontosabb azonban alighanem az, hogy az ötvenes években kialakult egy olyan, jó erőkből álló tudományos munkatársi gárda, amely lényegében az 1970-es évekig garantálta a múzeum magas színvonalú munkáját. 1956 után, az átalakuló s konszolidálódó politikai erőtérben a múzeum kulturális klímája is kedvezően változott. Jelentős, a múzeumi munkát alapvetően megváltoztató döntés volt, hogy a minisztertanács 1962. július 1-jei hatállyal a vidéki múzeumokat, így a szegedit is, a területileg illetékes megyei tanácsok kezelésébe adta. Ezzel létrejött a Csongrád megyei múzeumi szervezet, amelynek központi, szakmai irányító intézménye a szegedi múzeum lett, melléje pedig egy sor kisebb város múzeuma is csatlakozott: a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum és a makói József Attila Múzeum, majd a következő évtől, 1963-tól a csongrádi múzeum és a szegvári falumúzeum. E múzeumok azonos szakterületen dolgozó munkatársait egy, az egyes múzeumokon átívelő szervezeti formáció, az ún. osztályszervezet is összekapcsolta, ami a szakmai koordináció fölerősödését vonta maga után. A szakmai szükségleteknek a térnyerését mutatja, hogy - ha lassan is - ez időben a munkatársak között már restaurátorokat (T. Knotik Márta, Fekete Lajosné) és preparátorokat (pl. Készéi Péter, Bátyai Jenőné) is találunk. A korszakot erényeivel s hibáival is fémjelző igazgató, Bálint Alajos 1968 végén vonult nyugdíjba. Távozásával egy sok mindent megalapozó, sikeres korszak zárult le. 'C- A nagy fölfutás ideje, a Trogmayer-éra A távozó igazgató helyére ideiglenes megbízatással, 1969. január 1-jén Dömötör János (sz. 1922), a vásárhelyi múzeum igazgatója került. O egyéb, bokros teendői mellett (ez időben országgyűlési képviselő is volt!) éppen egy évig látta el a szegedi múzeum s a megyei múzeumi szervezet irányítását. Az igazgatói posztra 1969. októberében írták ki a pályázatot, amelyet egy fiatal, ambiciózus régész, a múzeumban 1956-tól dolgozó Trogmayer Ottó (sz. 1934) nyert, így, 1970. február 1-jei hatállyal ő lett az új igazgató. Kinevezésével a múzeum történetének legdinamikusabb fejlődést mutató szakasza kezdődött el. Trogmayer, bár kitűnő régész volt, ambícióit ettől kezdve elsősorban múzeumszervezési és -irányítói munkájára fordította. Az 1970-es évek a feladatbővülés és a létszámgyarapodás évtizede lett. Messzemenő következményekkel járó fordulat volt, hogy 1972-ben megalakult a Pusztaszeri Emlékbizottság, amely az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark megalapításához vezetett, majd 1975- től, az oda szánt körkép romjainak Szegedre szállításával elkezdődött a Feszty-körkép restaurálása.
