Lengyel András: Múzeum a Tisza partján (Szeged, 2007)

V. Eredmény és előfeltétel: tudomány a Múzeumban

jelentősek. Szelesi Zoltán, aki hosszú ideig volt az intézmény művészettörténésze, szívós, kitartó munkával megvetette a szegedi képzőművészet történeti földolgozásának alapjait. Szeged képzőművészete című monográfiája (1975), amely kandidátusi disszertációja is volt, a téma alapvetése, s máig megkerülhetetlen. A föltárt nagy anyag nélkülözhetetlenné teszi minden, e tárgykörben megszólaló kutató számára. Kiterjedt szakirodalmi munkásságáról bibliográfia is készült. Utóda, Szuromi Pál életműve más természetű, őt nem az aprólékos, filológiai akribia jellemzi, hanem a művek elemzésében megmutatkozó vizuális érzékenység. Kvalitásérzéke, ítéleti biztonsága, a vizualitást az irodalom és a filozófia eszközeivel is megközelítő analitikus logikája elsőrendű műelemzések készítőjévé teszi. Csáky Józsefről (1989), Fischer Ernőről (1989) vagy újabb, már nem múzeumi munkatársként publikált Kajári Gyuláról (2005), Dér Istvánról (2007) szóló könyvei mellett elméleti kérdésekről is írt (pl. Az utánzástól a szimbolikus formaképzésig, 1997). Rendszeresen publikál kiállításkritikákat is, az idők folyamán szinte valamennyi jelentős kortárs művészről írt már. Vele a modern, sőt a kortárs művészet felé való tudatos odafordulás jelent meg a múzeumban. Az őt váltó Nagy Imre, aki korábban a vásárhelyi múzeum igazgatója volt, elsősorban Vásárhely művészeti életében otthonos, Németh Józsefről pl. könyvet írt. Egyben az észak-amerikai síksági indiánok művészetének specialistája.

Az irodalomtörténeti kutatás helyzete sokban rokon a művészettörténetiével. Alulfejlesztett terület ez, helyzete nincs összhangban a Szegeden művelt irodalom súlyával és jelentőségével. Eredmények azonban itt is születtek és születnek. A gyűjtemény megteremtője, Madácsy László a „szegedi klasszikusok”: Tömörkény, Móra, Juhász Gyula kutatásában jeleskedett. Tanulmányai jórészt a múzeum évkönyvében jelentek meg, fontos könyve a Móra Ferenc levelesládája (1961) című forrásközlő kötet. Móra életművéből több kötetet ő rendezett sajtó alá. Franciás érdeklődésének dokumentuma a Francia irodalmi szalonok (1963) című antológiája. Utóda,

Lengyel András kutatásai részben Szeged 19-20. századi irodalom- és művelődéstörténetére, részben a magyar irodalom néhány jeles 20. századi alkotójára irányulnak. Egyedül, illetve Kőhegyi Mihállyal közösen többkötetnyi Móra-levelet publikált (1978, 1980, 1987); megírta a Szeged története című monográfia negyedik kötetének (1994) irodalom- történeti fejezetét, sokat írt a Szegedi Fiatalokról (ezek egy része különböző kötetekbe összegyűjtve is olvasható), „Közkatonái a tolinak..." címmel megírta Szeged sajtótörténetét (1999). Szeged művelődéstörténetéből címmel 1986-tól füzetsorozatot indított, amelyből nyolc füzet meg is jelent. A Nap Kiadó In memóriám sorozatában Mórának. illetve Tömörkénynek szentelt egy-egy kötetet, A „másik” Móra címmel írott könyvét a Bába Kiadó adta közre. Az irodalomtörténész szakma elsősorban mégis mint József Attila-kutatót tartja számon (a költőről írott könyvei: A modernitás antinómiái, 1996; „...gondja kél a gondolatban" [Az értekező József Attiláról], 2005).

A természettudományi kutatás a szegedi múzeumban Lányi Bélával kezdődött. O Csongrád megye flóráját kutatta. Fő műve, a Magyar Botanikai Lapokban 1914-ben megjelent Csongrád megye flórájának előmunkálatai „ma is a legteljesebb összegzés erről a vidékről”. Lányi szakmai elismertségét jelzi, hogy nevét egy növényfaj (Rubus lányii Kapcsok) és egy változat (Mentha longifolia var. Lányiana Tpitz) őrzi. Czógler Kálmán kutatási területe a zoológia volt, különösen az őslénytan, Szeged és környéke recens puhatestű (Mollusca) faunája és a Tisza-meder fenekének rovarlárva-cönózisai. Művei közül külön is megemlítendő A szegedvidéki kagylók (1927) és az Adatok a szegedvidéki vizek puhatestű faunájához (1935). Csongor Győző ide tartozó művei közül a Szeged és környéke élővilágának alapvető irodalma (1954), a Beretzk Péter-bibliográfia (1954), valamint A szegedi Móra Ferenc Múzeum herbáriuma (1959) és a Móra Ferenc és a természettudomány (1959) című írásai hívják föl magukra a figyelmet. Gallé László kutatási területe a zuzmók rendszertana, cönológiája és teratológiája volt. A magyar zuzmó-cönológia