Nagy Imre: A Lucs-gyűjtemény (Szeged, 2007)
jEDI MORA FERENC MUZEUM JCS-G 'EROL m gyár képzőművészeti életben visszhangtalan marad, s csak a Műcsarnok 1896-os kiállításán hozza meg festőjének a sikert és elismerést. A Lucs-gyűjteményben látható „Madárdal” élvezeti értéke a korban oly elterjedt és népszerű bitumenes alapozásnak köszönhetően mára sajnos sokat veszített egykori varázsából. A hajdani zöldeket itt-ott felvillantó lombsátor alatt látható asztal mellett egy fiatal nő világos ruhájú alakja bontakozik ki. Fejét jobb kezébe hajtja és felfelé néz, láthatóan a magasból hallható madárdalt hallgatja. A nőalakot két, a képmező felső széléig felnyúló vékonyabb fatörzs tagoló szerepe hangsúlyozza, melyek az aranymetszés szabályai szerint jelölik ki a mű arányrendszerét. A festmény egykori kolorizmusát és frissességét a képmező jobb felső sarkát kitöltő égboltozatrészlet mutatja hitelesen. A nőalak ruhájának színértékeivel harmonizáló, lágy türkizes kékekkel megfestett égbolton a vörös különböző árnyalataiban játszó felhők úsznak tova. A nagybányai művésztelep az újabbkori magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású közössége. Eredetileg mint Hollósy Simon müncheni magániskolájának nyári munkatelepét alapítja 1896- ban Hollósy Simon, a nagybányai születésű Réti István, Ferenczy Károly, a Nagybányán élő Thorma János és Iványi Grünwald Béla. Később az iskola állandósul, s 1902- ben, Hollósy távozása után tandíjmentes szabadiskolává alakul át, melyet Ferenczy Károly, Réti István. Thorma János és Iványi Grünwald vezet. A sok kitűnő festői motívumot kínáló táj, a modern pedagógiai elvek, az École libre-ek szellemében vezetett iskola, melynek Ferenczy halála után Réti és Thorma a lelke, úgyszólván minden magyar festőt magához vonz hosszabb-rövi- debb ideig. 1927-ben Szépművészeti Iskola néven Réti közreműködésével újjáalakul, és százával vonzza magához a román és magyar művészeket. Az iskola döntő hatással van a századeleji magyar művészet kialakulására, a plein air festészet eredményeit felhasználó stílusa a magyar nemzeti művészet formanyelvének egyik legfőbb összetevőjévé válik, és továbbél az úgynevezett posztnagybányai mesterek (Gresham-kör, a Szinyei Társaság) művészeti tevékenységében. Ennek fényében különösen szerencsés, hogy a Lucs-gyűjteményben találkozhatunk a nagybányai iskola vezetőegyéniségeinek alkotásaival is, hiszen Ferenczy Károly remek „Virágcsendélet”-ét, a nagybányai törzstagok közé számító Thorma János „Feleségem” című érzékeny portréját, vagy Glatz Oszkár „Lány és fiú” című bensőséges hangulatú művét egyaránt megtekinthetjük itt. Ferenczy Károly (1862-1917) a huszadik század magyar festészetének egyik legmeghatározóbb egyénisége, a nagybányai művésztelep és festőiskola egyik alapítója. Első tanulmányait 1884-ben Rómában kezdi. 1885-ben Münchenbe utazik, majd a nápolyi művészeti akadémián tanul. Rövid müncheni tartózkodás után 1887 és 1889 között Párizsban telepszik le, ahol a Julian Akadémiát látogatja. Bár nem Bastien- Lepage a tanára, mégis nagy hatással van festői stílusára. 1889 és 1892 között Szentendrén dolgozik, s Ferenczy Károly: Virágcsendélet
