Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Képzőművészeti gyűjtemény
KEPZOMUVESZETI GYŰJTEMÉNY Mint a Szeged Városi Múzeum szépművészeti osztályának 1902 és 1952 között vezetett lajstroma is bizonyítja, múzeumunk képzőművészeti állományának gyarapítása már az 1850-es években elkezdődött. A legkorábbi szerzemény az 1851-es dátummal bejegyzett, I. Ferenc Józsefet ábrázoló arckép, mely Vastagh Sándor János szegedi művész alkotása. Az 1879-es híres-hírhedett szegedi árvízkatasztrófa döntő hatással volt a város, s ezen belül a városi képzőművészeti gyűjtemény jövőjére nézve. Somogyi Károly esztergomi kanonok városnak felajánlott nagylelkű ajándéka nem csupán egy, a kor viszonylatában is jelentős könyvtár alapjait teremtette meg, hanem - a könyvtáralapító szándéka ellenére - egy rangos múzeum lehetőségét is. Az árvíz utáni újjáépítések kapcsán a városi tanács neves mesterek foglalkoztatásával igyekezett a megnyitásra váró múzeum festészeti anyagát gyarapítani. Bár e megbízások keretében elsősorban a szegedi várostörténet szempontjából meghatározó szereppel bíró államférfiak portréit készíttették el, nem hagyható említés nélkül a gyűjteménybe került tájképek, városképek és korabeli társadalmi életből vett jelenetek sora sem. így jutott a városi múzeum kollekciójába Petrovics László „Szegedi árvíz, 1879” című négydarabos panorámakép-sorozata, illetve 1895-ben Roskovics Ignác „Szeged szebb lesz, mint volt” című árvízi témájú alkotása. 1894-ben jutott a városi gyűjteménybe Spányi Béla „Erdő szélén” című festménye, mely a Bastien- Lepage-i „finom realizmus” letagadhatatlan jegyeit viseli, illetve két évvel később, 1896-ban Margitay Tihamér „Párbaj után” című tekintélyes vászna. Legjelentősebb szerzemény azonban ebben a periódusban Munkácsy Mihály „Honfoglalás” című monumentális festményének 1892-93-ban készült nagy színvázlata, melyet 1895-ben vásárolt meg a város közvetlenül a művésztől. A kép ma a múzeum dísztermének egyik falát ékesíti, s a szembelévő falon párdarabját Vágó Pál 1902-ben szerzeménye- zett nagyméretű árvízi képe jelenti. A század végére a következő négy osztályból állt a Somogyi-könyvtár és a városi múzeum: a könyvtár, az érem, régiség és történelmi emléktár, a szép- művészeti osztály és a természetrajzi osztály. A Közművelődési Palota 1896-os fölépülése a képtár kialakításának kínált alkalmas teret. Az első kiállítások megnyitására három évvel később, 1899. június 11-én került sor. A képtárat, valamint az érmészeti, régészeti és történeti anyagot magába foglaló tárlat Reizner több évtizedes múzeumszervező tevékenységének betetőzése volt. Ekkor a képtár közel félszáz alkotással büszkélkedhetett. A gyűjtemény gyarapításának a kiállítások megnyitása évétől olyan lehetősége adódott, amelyet a városi vezetés, illetve a múzeum igyekezett is kihasználni. 1899-ben alakult meg ugyanis a szegedi Képzőművészeti Egyesület, amely rendszeresen kölcsönkérte a múzeum helységeit a tavaszi és őszi tárlatok rendezéséhez. E kiállítások (no, és persze egyéb vendégtárlatok) miatt állandóan mozgatni kellett a múzeum anyagához tartozó képeket, sok gondot okozva a kis létszámú személyzetnek. Az így kiállított képekből azonban vásárlás, sorsolás vagy adomány eredményeképpen gazdagodott a múzeum képtára. így kerülhetett 1900 és 1920 között a képzőművészeti gyűjteménybe Csók István 1898-as „Bűnbánó Magdolná”-ja, Kelety Gusztáv 1899-es „Alföldi táj”-a, vagy Pállik Béla „Legelő nyáj” című festménye ugyancsak ebből az évből. 1902-ben olyan jelentős művekkel gyarapodott a kollekció, mint Vágó Pál „Szegedi árvíz”, Mednyánszky László „Virágzó fák”, Ivá- nyi-Grünwald Béla „Otthon”, Koszta József „Vízhordók”, és Fényes Adolf „Öregasszony” című festményei. 1906-ban jutott a gyűjteménybe Telepy Károly „Tiroli Alpok” című festménye, 1909-ben Réti István „Női arckép” című alkotása és 1910- ben Hollósy Simon „Tájkép”-e. Ugyanebben az időszakban került a képtár anyagába Munkácsy Mihály „Felszolgáló lány” című kisméretű olaj
