Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)
Vastagh Géza
TEMEN YEROL Az ő tervei szerint épül Szegeden az ügyvédi kamara épülete. 1898 és 1902 között Münchenben H. Zügelnél, itthon a Benczúr-mesteriskolában tanul festeni, majd Szolnokra költözve a művésztelep egyik állandó tagja, sőt, a festőkolónia egyik vezéregyénisége lesz. Tagja a MIENK-nek is. Leginkább naturalisztikus és plein air életképeket, tájképeket és állatképeket fest. Szeretettel és erővel ábrázolja a járomba fogott állatokat, amelyeket széles tájháttér elé állít. Gyűjteményes kiállítást rendezett 1917-ben az Ernst Múzeumban, 1922- ben a Belvederében és 1930-ban a Műcsarnokban. 1921-ben elnyeri a Wolfner-díjat. „Gulyahajtás” című nagyméretű vászna az alföldi festészet erőteljes realizmusával ábrázolja a napsütötte pusztán ballagó jószágokat. A határozott vonalként elváló horizont alatti mezőben látjuk a napfény hatására izgalmas színes foltokként megjelenő szarvasmarhákat. A gulyából csak a vezérbika szarvának csúcsai emelkednek a horizontvonal fölé. A gulyaterelő pásztorgyerek és a puli figurája szinte elvész a kompozíciót uraló patások között. Az előtér formai és színbeli változatosságát a viláMolnár József: Tájkép Vastagh Géza: Verekedő bikák goskék égen vonuló bodros gomolyfelhőkkel ellensúlyozza. A kép egészének minden eleme azonos súllyal, a teljességet a maga részletezettségében ábrázoló szemlélettel került megörökítésre. Vastagh Géza (1866-1919) festőművész, a Vastagh művészcsalád egyik tagja. Édesapja, id. Vastagh György is festőművész volt. Vastagh Géza Münchenben tanul. Főleg állatképekkel szerepel a műcsarnoki kiállításokon. 1920-ban megrendezik hagyatéki kiállítását a Műcsarnokban. „Verekedő bikák” című nagyméretű olajfestményét a szegedi Képzőművészeti Társulat tárlatáról vásárolta meg Szeged városa 1900-ban. Az alföldi tájban két egymásnak feszülő, leszegett szarvakkal küzdő szürkemarha bikát látunk. Három gulyás igyekszik őket ostorral, botokkal szétválasztani. A balról álló bikát két kis juhászkutya is támadja. Az előtér meghatározó figurái mögött, a képtér jobb felén egy kis, kékvizű tó látható. A tó mögött egészen a látóhatárig elnyúló legelő látható, míg a képmező balfelén kisebb domb emelkedik a horizontvonal fölé, melyen pihenő ökröket látunk. A képmező felső harmadát kitevő kék égen szürkés felhőpamacsok úsznak. A kompozíció legdinamikusabb elemei az egymásnak feszülő bikák, akiknek minden izomkö- tege - az aprólékos festésmódnak köszönhetően - azt a hihetetlen erőbevetéssel vívott küzdelmet érzékelteti, melynek visszaadását Vastagh Géza a maximális anatómiai pontossággal volt képes elvégezni. A gulyások mozdulatai, illetve testtartásuk a kép erővonalainak megfelelő rendben rárímel a bikák tömege által kirajzolódó láthatatlan csomó
