Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)
Visszatekintés
VISSZATEKINTÉS Történelmi időktől az 1920-as évekig a ruházatról leolvashattuk viselőjének lényeges tulajdonságait, megfejthettük foglalkozását, vallási hovatartozását, vagy a társadalomban elfoglalt rangját. A viselet alkalmazkodott az ünnepekhez, hétköznapokhoz, sőt egyes társadalmi osztályokban még a napszakokhoz is. A szövet minősége, üsztasága, üj, vagy elhasznált állapota, színe, szabása, pedig utalt viselőjének pillanatnyi anyagi helyzetére. Mivel az öltözködés mindig felfelé törekvő volt, ezért a középkorban az arisztokratikus jellegzetességek utánzását ruharendeletekkel szorították vissza, melyek szabályozták, hogy bizonyos társadalmi csoportok milyen alapanyagú és fazonú ruhát hordhatnak, így a viselet megkövesedett és évszázadok alatt igen keveset változott. A céhes rendszerű ipari termelés keretei között fenn lehetett tartani ezeket a megkötéseket, de a 19. század folyamán már recsegni, ropogni kezdtek a céhek sok évszázados falai, és a század végére be is következett az összeomlásuk. A céhek kénytelenek voltak átadni a helyüket az ipartestületeknek és megindulhatott a verseny az iparosok között, ami többek között a szabó szakma fejlődését is maga után vonta. A fizetőképes kereslet pedig igényelte, megbízásokkal ostromolta a szabókat, akik bebizonyították, hogy a divat legextrémebb túlzásait is képesek megvalósítani, amelyről az akkor készített felvételek tesznek tanúbizonyságot. Jelen korunkban csupán az állami rendfenntartó szervek és az egyházak szabályozzák rendeletekkel öltözködésüket. Magyarországon a 19. század folyamán tarka sorban követték egymást a divatesemények. A 18. század végév áldozott le csillaga a fodrokkal, szalagokkal túlterhelt oldalpuffancsos, rizsporos, a francia királyi udvar diktálta rokokónak és forradalmi események következtek a divat világában is. A rokokót az empire váltotta fel. Jellemzői: meztelen váll és kebel, kedvelte az ádátszó muszlint, a mell alatt övvel leszorított egybeszabott ruhát, a tunikát, a viganót, a stólát, és a vállkendőt. A ledér viseletnek tartott empír fölött rövidesen diadalt aratott a biedermeier, ami a 19. század első felét uralta. A biedermeier visszatükrözte azt az erkölcsi igényességet, szellemi tisztaságot, puritánságot, amit Jókai oly sok művében megörökített. A század második felében a polgárság erősödése anyagi lehetőségein tűi ízlésbeli fejlődésben is megmutatkozott. A termelés növekedése, a méteráruk, kellékek elérhető árát eredményezte. A technikai újítások özöne, főleg a varrógép rohamos elterjedése elősegítette, hogy egy-egy hölgy ruhatára az arisztokráciát is megszégyenítő gazdagságban pompázzon. Már nem elégedtek meg a puritán biedermeierrel, hiszen a gyorsan surrogó varrógéppel nem jelentett gondot kilométer hosszúságú fodrokkal, szegélyekkel díszíteni a hiheteden bőségű szoknya-költeményeket, melyek alá újból alsószoknyák tömkelegét, vagy a dédmama leporolt krinolinjának mását öltötték. A század végén felgyorsultak az események, mert a piacgazdaság, a városiasodás, a polgári fejlődés előretörésével a hagyományos viseleti rend tarthatadanná vált, fellazult, és helyébe lépett a gyorsan változó, fékezheteden divat. A század feltörekvő, vagyonosodó polgársága bebizonyította, hogy az arisztokráciával ruházkodásban is képes a lépést tartani. A szegedi fényképeket nézegetve is láthatunk vagyonos kereskedőket, ügyvédeket pompás díszmagyarban (71., 75., 82. kép), hölgyeiket pedig díszes magyaros öltözetekben (21., 22. kép). Ez a jelenség a századforduló tájékán csúcsosodott ki. A későbbiekben ez a tendencia megszűnt, ugyanis a polgárság a teret hódító szecesszióban megtalálta egyéni eredeti ízlését, mely után többé már csak a könnyed kényelmes és praktikus öltözetek felé vezethetett az út (26. képtől). Azóta az egyeduralkodóvá váló divat „őfelsége" diktálja a tempót, s vele, ha tetszik, ha nem kénytelenek vagyunk lépést tartani. Míg a 20. sz. közelében még két-három évtizedig is élt egy-egy stílus, addig napjainkban már alig egy évtized alatt is teljesen ki kell cserélnünk ruhatárunkat, ha nem akarunk divatjamúlt ruhákban járni. 7
