Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)

Urak a belvárosban

URAK A BELVÁROSBAN A szegedi ügyvédek, főbírók az 1870 körüli képeken még térdig érő atillában, pitykegombos Iajbiban, magyarnadrágban, csizmában láthatók, tehát viselik a sajátos egyedi magyar ruhadarabokat, sőt a díszmagyart is gyakran használják (71., 75., 82. kép). A század utolsó harmadában a nyugaton utazgató kereskedő ifjak testközelbe kerültek az ott már általánosan viselt felsőkabát különböző alkalmakra kialakított változataihoz: a frakkhoz, a szmokinghoz, a zakóhoz, a pantallóhoz és a félcipőhöz. Fényképeinken először a kereskedők kezdték el viselni a nyugatias öltözetdarabokat, kiszorítva a klasszikus magyar elemeket, melyeket az iparosok, majd a parasztpolgárok viseltek tovább. Ezután a csokornyakkendő és az inggallér a jómódú polgár megkülönböztető elemévé vált. Megfigyelhetjük ezeket az öltözetdarabokat a magyar szabású ruhadarabok kiegészítőjeként is, pl. Aigner Károly gyógyszerész az 1860-as években az atillához, lajbihoz, csizmához már keménygallért és csokornyakkendőt visel (69. kép). A későbbiekben a szegedi polgárok is ezekkel az öltözet elemekkel reprezentálták előkelő társadalmi helyzetüket (74., 76., 77. kép). Majd a magyar öltözetek kezdtek divatjamúlttá, vidékiessé válni, azokat az iparosok, mezőgazdaságból élők szívesen viselték még pár évtizedig (72., 78. kép). A fényképek segítségével így érhetjük tetten a viseletek vándorlását az arisztokrácián, a polgárságon át az iparos rétegig, hogy több évtized múltán a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó tehetős parasztpolgárok körében találkozunk újra azzal a pitykegombos lajbival, zsinóros ujjassal, vagy a csizmával, amit annak idején még főbírók, főgyógyszerészek oly büszkén viseltek a belvárosban. 68. Férfi képmás, 1863 körül. Td.84.3.12. A láthatóan „jó családból való" fiatalember térdig érő zsinóros atillát, pitykegombos lajbit, óraláncot, csokorra kötött nyakravalót, magyarnadrágot és csizmát visel. 69. Dr. Aigner Károly gyógyszerész (1806- 1873), 1864 körül. Td.91.25.1. A város köztiszteletben álló polgárainak öltözete finom gyapjúszövetből készült térdig érő zsinóros atillából, lajbiból (az elmaradhatatlan óralánccal), ma31