Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)

Belvárosi divathölgyek

A 20. század technikai felfedezései nagy hatást gyakoroltak az öltözködésre is. Felfedezték és gyakorolták a reklám hatékonyságát, divatlapok, divatbemutatók, folyóiratok özöne befolyásolta a vásárló közönség ízlését. Fűző helyett a sport és az egészséges életmód alakformáló erejét részesítették előnyben. Az I. világháború borzalmas négy éve azután végleg elsodorta az öltözködés évszázadok óta meglévő egyik célját: az alak természetességét olykor, az egészségre is ártalmas túlzásoknak alárendelni, hogy a sziluett megfeleljen az aktuális szépségideálnak. Ennek következtében azután az 1920-as éveket furcsa, rikító formák jellemezték. Kéthetenként dobtak valami meghökkentőt a piacra. Visszavonhatatlanul kimúlt a krinolin, az uszály, a míder, a hosszú szoknya is eltűnt a hétköznapokból. A dolgozó nők az Amerikából importált bokorugró szoknyát részesítették előnyben. A gazdaságban részt vevő asszonyok kabátot, kosztümöt viseltek, a hajukat rövidre vágatták, ondoláltatták. A praktikusságot a szépség fölé helyezték, a lenge, tartás nélküli „cselszton-ruhákat" kridkádanul öltötte magára kövér, sovány egyaránt, amin a századforduló szecessziós ízlésén felnövekvő generációk méltán megbotránkozhattak. 43. Antalfi Etel paprikakikészítő, 1920 körül. Td.81.100.4. 1920 körül nagy változáson ment át a divatipar, amit Antalfi Etel ruháján is láthatunk: a haj rövidre vágva, ondolálva a fület takarja. A fehér csipkeruha merev bezártsága megszűnik, kinyílik a nyakkivágás, eltűnik a hosszú, kézelős ujj, a tunikaszerű felsőrészt széles selyemöv szorítja a derékhoz. Boka fölé érő, lyukhímzéssel díszített szoknyája alsószoknya nélküli, melynek egyedüli dísze a cakkos alj. 23