Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)

Belvárosi divathölgyek

A 1890-re szerte Európában száműzték a krinolint a polgári viseletből. A világvárosok hölgyei ekkor már a szoknya bőségét hátul különböző méretű masnikkal, berakásokkal fogták össze, sőt különböző nagyságú farpárnákat is helyeztek a szoknya alá és hosszabb, rövidebb uszályaik söpörték az utcákat. Fényképeink tanúsága szerint a turnür viselése a szegedi hölgyek körében nem vált általánossá. Jankovichné világos atlaszselyemből készült báli ruhája szabadon hagyja a nyakat, a vállat és a karokat. Szoknyája csípőre szabott és hosszú, gazdag uszályban végződik. A mély dekoltázsból fiitteres fátyol omlik a csípőre. Haját fejtetőre tűzött kontyban viseli. 24. Női képmás, 1890 körül. Td.81.105.9. 25. Jankovichné Szucsich Leóna, 1892 körül. Td.85.22.5. Szegeden a század kilencvenes éveire kezdett hódítani a dienertoalettnek megfelelő fazonú ruha, melynek felsőrésze hosszú, kézelős ujjal, dús csipkedíszítéssel, gyöngyhímzéssel és zárt, magas nyakkal készült. Szoknyája alakhoz simuló úgynevezett harangszoknya volt, a felsőrészt és a szoknyát mindig övvel szorították a derékhoz. A kontyba tűzött hajhoz széles karimás rózsákkal díszített kalapokat viseltek. Az utókor ezt a viseletet nevezte el szecessziós stílusnak, mely öltözet Szegeden is közkedvelt volt még a 20. sz. első évtizedében is. Számos fényképünk őrzi ezeket különösen szép habos fehér ruhákat, melyek kiemelték a fiatal lányok amúgy is meglevő szépségét. 17