Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)

Gaskó Béla: A víz mint az élet alapvető közege

tóhomok terjedése. A szél a folyók árterületéről ván- doroltatta a homokot egyre távolabbi területekre. Összefoglalónkban a teljesség igénye nélkül, ki­ragadott események alapján vázoltuk Alföldünk mélyének, geológiai szerkezetének és mai arcula­tának kialakulását. A bemutatott fúrási magmin­ták segítségével igyekeztünk szemléletessé tenni Alföldünk fejlődését. A VÍZ MINT AZ ÉLET ALAPVETŐ KÖZEGE Földünk a kék bolygó elnevezést az óceánok és a tengerek színéről kapta. Az űrfelvételeken a kék számos árnyalata különíthető el. A tiszta tenger­víz sötétkéknek tűnik, mivel ez a napfény rövidebb hullámhosszú kék sugarait alig nyeli el. A növényi plankton magas koncentrációja a vizet zöldesre festi. Partközeiben a lebegőanyag barnás színe a meghatározó. Az áttekintést kezdjük azzal, ami számunkra a leglényegesebb: az élet földi formája a vízben ke­letkezett és a vízhez kötött. E ténynek a jelentőségét - ha nem is a mai értelemben vett tudományos ér­vekre támaszkodva - már az ókori görög filozó­fusok felismerték. A milétoszi Thalész szerint az érzékelhető és a változó világ alapja a víz. A szi­cíliai Empedoklész négy őseleme: a tűz, a víz, a föld és a levegő. Ha a víz általános jelentőségét kívánjuk megér­teni, látnunk kell. hogy az mindenképp bővebb a felszíni vízburoknál (hidroszféránál), mert a többi szférában (litoszféra, atmoszféra) is megtalálható. Bár ezekben össztömege az 1%-át sem éri el, sa­játos kémiai és fizikai tulajdonságainál fogva be­folyásolja a bennük zajló alapvető folyamatokat. A Földön a víz három halmazállapotban van jelen: szilárd, légnemű és folyékony. A Nap párologtató hatására a légkörbe kerülő vízgőz túlnyomó része az óceánokból és a teng­erekből származik. A légkör víztartalma eső, hó, vagy harmat formájában jut el a szárazföldre, ahon­nan patakocskák, folyók és folyamóriások szállítják azt vissza a kiindulási helyére. Ez a meglehetősen egyszerűnek tűnő mechanizmus biztosítja vala­mennyi élőlény számára a létezés egyszeri és meg­ismételhetetlen lehetőségét. A közel négymilliárd éve tartó világméretű kör­forgás során a sziklákon és a talajon átszivárgó víz rengeteg ásványt és vegyületet mosott a világten­gerekbe. Az itt tárolt oldott só mennyiségét 40.000 billió tonnára becsülik. A tengerek vizének átlagos sótartalma 3,5%, ami elvi érték, mert a különféle régiók adatai között nagyok az eltérések. Jelenleg bolygónk felületének több mint kéthar­madát (71%) borítják óceánok és tengerek. Ezek egyetlen hatalmas szűrőberendezésnek tekinthetők, amiben minden hulladék lebomlik, majd átalakul létfenntartó anyagokká. A különféle tengeri élőlények (pl. a kagylók, csigák és korallok) héjuk, illetőleg vázuk felépí­téséhez nagy mennyiségű szenet vonnak ki a globális körforgalomból. Ez a folyamat meghatá­rozó szerepet játszik a tengeri és a légköri szén­dioxid meglehetősen sérülékeny egyensúlyának a megőrzésében. Az óceánok kitűnő hőenergia tárolók. A felhal­mozott óriási mennyiségű energiát az áramlások nagy távolságokra elszállítják, megváltoztatva ez­zel az érintett területek klímáját.

Next

/
Thumbnails
Contents