Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)

Gaskó Béla: Barangolás a múltban

szokás kristályos paláknak is nevezni. Olykor megfigyelhető a palássági síkok meggyűrődése is.

Metamorf ásványtársulások jellemző egyedei a korund, andaluzit, rutil, muszkovit, biotit és a gránátok. A kőzetek közül a legismertebb az átkristá- lyosodással létrejövő márvány.

Kiállított ásványaink döntően hidrotermás és üledékes ásványok közé tartoznak. A pirít kristály magmás, üledékes és metamorf ásványtársulásokban is fellelhető. A bemutatott kén vulkáni kigőzölgések folyamán, illetve szulfátok redukciója során jön létre.

BARANGOLÁS A MÚLTBAN

A különféle kőszéntelepek keletkezése a letűnt idők növényzetéhez kapcsolható. Kialakulásuk összefügg a devon végi, illetőleg karbon eleji megemelkedett tengerszinttel. A víz elöntötte a part menti síkságokat, ahol sekély peremtengerek alakultak ki.

350-285 millió évvel ezelőtt a Pangea őskontinensen végigfutó egyenlítő mentén pikkelyfákból, pecsétfákból, kúszó zsurlókból, páfrányokból és primitív tűlevelűekből álló őserdők tenyésztek. A mocsaras lagúnák folyamatos lassú süllyedését az elhalt növényzet töltötte fel. Az időjárás nem volt túl kegyes ezekben az időkben, a rendkívül erős viharok gyakran kiterjedt erdőrészeket taroltak le.

Az iszapba merült növénymaradványok biológiai feltárását a különféle baktériumok és gombák már a mocsárban elkezdték. A tőzegréteget egy idő után vastag agyagsor zárta le. A további rétegek és a különféle kéregmozgások a felhalmozódott tőzeget a földkéreg forróbb részeibe továbbították. Itt a nagy nyomás és a magas hőmérséklet hatására olyan kémiai folyamatok indultak meg, melyek az „alapanyagot” szénné alakították.

Míg a legjobb fűtőértékű antracit széntartalma meghaladja a 92%-ot, addig a barnaszenek és a lignitek széntartalma 60% alatt marad. Az utóbbiak kialakulása a kőszénéhez hasonló alapmechanizmus szerint történt, de sokkal fiatalabb képződmények és a kiindulási növényzet is más volt.

Földünk legnagyobb kőszéntelepei Oroszországban és az Amerikai Egyesült Államokban találhatók, de igen jelentős Nyugat-Európa, Dél-Afrika, Ausztrália, Kína. India és Brazília kőszénvagyona is.

Erdélyi ásványok

Magyarországon a korszerű bányaművelés és erdőgazdálkodás hőskora kapcsolódik egymáshoz. Az első lépést az a kamarai határozat jelentette, ami 1735-ben a selmeci Bányászati-Kohászati Tanintézet kiépítését irányozta elő. 1763-ban Mária Terézia jóváhagyta az összbirodalmi érdekeket szolgáló Bányászati-Kohászati Akadémia felállítását. A tervezet 1770-ben valósult meg, a meglévő intézmény átszervezésével.

Az udvari Pénzverészeti és Bányászati Kamara 1807-ben döntött az Erdészeti Tanintézet (Forst Kabinet) létrehozásáról, majd az 1846-os oktatási reform után az intézmény a Bányászati és Erdészeti Akadémia nevet kapta.

A hazai széntermelés felfutása a XX. század utolsó harmadáig tartott. Az 1960-as évek végén nálunk is napirendre került az energiaszektor átalakítása. Az akkor még megfizethető árú kőolaj és földgáz részaránya néhány esztendő alatt látványosan megemelkedett. Az első olajár-robbanás után zöld utat kapott a nukleáris energia fokozottabb hasznosítása is. Az alapvetően környezetbarát fejlesztési stratégián a meghirdetésétől fogva erősen akadozó „Eocén program” sem változtatott. Ennek köszönhető, hogy számos más országgal ellentétben nekünk sikerült elkerülni a széntüzelésű erőművek okozta drasztikus környezetkárosítást.

Tárlónkban rekonstruált termőhely vázlatok mellett helyet kaptak a fontosabb karbon kori „erdőalkotók” (zsúrlófa - Annularia és Calamites sp., őspáfrány - Pecopteris sp., pikkelyfa - Lepidodendros sp., pecsétfa - Sigillaria sp.) lenyomatmásolatai is. Az