Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)

Gaskó Béla: Közép- és dél-amerikai körséta

Dél- és közép-amerikai lepkék

A szirtimadár (Rupicola peruciana) Venezuelától Peruig honos. Olyan helyeken érzi jól magát, ahol az erdőket sziklák szabdalják. Fészkét is ezekre rakja.

A kontinens, és egyben a Föld legnagyobb rágcsálója a vízi disznó (Hydrochoerus capybara). Súlyuk elérheti a 80-90 kg-t. Életük nagy részét a vízben és a vizek közelében töltik. Jól úsznak és merülnek, lábujjaik között rövid úszóhártyák találhatók.

Az aranyfejű oroszlánmajmocskák (Leonthopithe- cus chrysomelas) eredeti élőhelyeiken, az Amazonas melletti esőerdőkben a kipusztulás szélére sodródtak. Megmentésükben tevékeny szerepet vállalnak a különféle állatkertek, köztük a Szegedi Vadaspark is.

Az esőerdő rovarvilágának faj- és egyedszáma rendkívül gazdag. Tekintélyes részük egyáltalán nem, vagy csak alig ismert. Izolált elterjedésű fajoknál a kipusztítás sokszor úgy következik be, hogy a korrekt, tudományos igényű leírás meg sem történik. Ennek

tudatában még fenyegetőbbnek tűnik a német zöldek szállóigévé vált jelmondata: „Ma 0, holnap TE!”

A lépcsősor oldalaiba épített fali tárlókban délamerikai bogarakban és lepkékben gyönyörködhetnek az érdeklődők.

Aki olvasta Molnár Gábor vadásztörténeteit, az ismerősnek találja az óriáscincér (Titanus giganteus) nevét. Ez a faj Földünk legnagyobb bogara. Az átlagos méretű egyedek hossza (a csápok nélkül is) meghaladja a 16 cm-t. Bár az elefántbogár (Megasoma acteon) hímjei ennél lényegesen kisebbek, vastag kitinpáncéljuk miatt nehezebbek a nagyra nőtt cin- céreknél. Az óriás díszbogár (Euchroma gigantea), nevéhez híven családja (díszbogarak, Buprestidae) legtermetesebb tagja. A golofák (Golopha sp.) a természetfilmesek kedvenc bogarai, mert a hímek mindig készen állnak egy kis csetepatéra.

A színjátszólepkék (Morpho sp.) repülő ékkövekre emlékeztetnek. Színük a fény beesési szögének függvényében látványosan változik.-Q A kiállított dél-amerikai tárgyanyag eredetéről____________________________

Mivel a bemutatott madár- és emlőspreparátumok többségét Dél-Amerikába kivándorolt honfitársaink ajándékozták intézményünknek, róluk is szeretnénk néhány szót ejteni. 1924-ben Rosenfeld Richárd szegedi származású quitói (Ecuador) mérnök 160 madárbőrt küldött a Városi Múzeumnak. A Montevideoban (Uruguay) élő Deák Abrahám Ferenctől 1954 és 1990 között folyamatosan érkeztek apróbb-nagyobb küldemények. A szegedi Móra Ferenc Múzeummal cserekapcsolatban álló Hidasi József Makóról vándorolt ki Brazíliába. Az általa létrehozott „Museum de Ornitholgia Goiania” egyike a legjelentősebb dél-amerikai madárgyűjteményeknek.

A trópusi lepkék 1896-ban kerültek intézményünk tulajdonába. Ekkor vásároltuk meg Praznovszky Ignác (ásványokból, kövületekből, madártojásokból és rovarokból álló) hagyatéki gyűjteményét. A kiállított bogáranyag zömmel Gaskó Kálmán magángyűjteményéből származik. A többit intézményünk törzsanyagából, továbbá a Bodnár Bertalan-féle gyűjteményből válogattuk össze.