Az ezerarcú Móra Ferenc (Szeged, 2007)
Dr. Gaskó Béla: Móra Ferenc mint természettudós - Dr. Kürti Béla: A régész Móra
így beszélnek a kiállítási tárgyak a már elhunyt emberek helyett. Móra Mártonná tulipántos ládájának égett födelét valaki, aki mit sem tudott jelentőségéről, idő közben kiselejtezhette. Helyette meg az írás beszél. E kettő együtt: Móra Ferenc tárgyai és betűi szólnak hozzánk. Milyen bölcsen mondta Descartes: a jó könyv olvasása közben úgy érzi magát, mintha az elmúlt századok legderekabb embereivel beszélgetne. Kiállításunk szemlélői Móra Ferenccel beszélgethetnek. Dr. Péter László MÓRA FERENC MINT TERMÉSZETTUDÓS Móra Ferenc egyetemi évei alatt Mágócsy-Dietz Sándor professzor hatására kezdett el botanikával foglalkozni. 1900-ban hallgatóként készítette el a Népies növénynevek a Kiskunság flórájában c. tanulmányát, melyben csaknem 100 fajról közölt adatokat. 1904-ben lett a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum munkatársa, ahol speciális ismereteiben bízva a természetrajzi tár vezetésével bízták meg. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy cseppet sem volt irigylésre méltó helyzetben. A Reizner János igazgatósága alatt beszerzett gyűjteményrészek sehogy sem álltak össze egységes egésszé. Az 1896- ban megvásárolt Praznovszky Ignác-féle hagyaték puhatestűi (csigák és kagylók) reménytelenül összekeveredtek, a Vellay Imre-féle bogárgyűjteményt rágták a múzeumbogarak. A múzeumi szabványoknak megfelelő tárgyanyag kialakítása az azonosítással kezdődik. Ebből következik, hogy Móra első feladata a puhatestűek rendezése lett, amit példás alapossággal el is végzett. Meghatározásai pontosak, ami a rendelkezésére álló irodalmak ismeretében komoly teljesítménynek számít. A tár kezelőjének lelkesedését és hozzáértését dicséri, hogy 1905-re a természetrajzi tárgyakat - az ásványok, a kőzetek és a kövületek kivételével - kiállítható állapotba hozta. A munkával haladnia kellett, mert a magyar orvosok és természetvizsgálók soron következő, 33. vándorgyűlésének Szegedre látogató résztvevőit érdeklődési körükhöz illő összeállítással kívánták fogadni. Az 1908-ban kialakított, két teremből álló raktárkiállítás szép számú tárgy egyidejű bemutatását tette lehetővé. A nagyobb terem lett a „természetrajzi múzeum”, a kisebb az „ásványmúzeum”. Móra, ahol csak lehetett, közérthetőségre törekedett. Az érdekesebb tárgyakhoz és az egyes rendszertani csoportokhoz (pl. a lepkékhez - Lepidoptera) rövid ismertetőket csatolt. Ezzel ugyan a magyar fajnevek gyakori hiányát nem tudta pótolni, de legalább a kiállítást „élvezhetővé” tette az utca embere számára is. Ennek a korszaknak talán legismertebb alkotása az a természetrajztankönyv, amelyet 1909-ben Wagner Jánossal közösen írtak a polgári leányiskolák I. osztálya számára. Bár Móra baráti kapcsolatokat ápolt korának több neves botanikusával (köztük Moesz Gusztávval, Jávorka Sándorral és Győrffy Istvánnal), 1910 után a természet képei már csak tárcáiban, elbeszéléseiben és regényeiben jelennek meg. A gyűjteménytől való lelki eltávolodása valószínűleg összefügg az apróbb megszakításokkal 1904-től 1917-ig rátukmált tárvezetés keserves tapasztalataival. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1917-ben Czógler Kálmán főreáliskolai tanár személyében avatott vezetőt talált a természetrajzi tár élére. Az új munkatárs azon régi vágású tanáremberek közé tartozott, akik a szakmájukat nem munkának, hanem hivatásnak tekintették. Dr. Gaskó Béla A RÉGÉSZ MÓRA1 A „soktudományú” Móra Ferenc számos tevékenysége közül nemcsak a szakma, nemcsak a visszaemlékező és megemlékező írások, de még a közhit is nagyjából egyenlő mércével méri az íróét és a régészét. Annak ellenére, hogy a Móra-iroda- lomnak vastag bibliográfiája van, s a legtöbb átfogó jellegű mű érintette is Móra régészeti tevékenységét, e munkásság önálló, részletes feldolgozása még nem született meg, habár néhány rövid értékelés már napvilágot látott. Nyilvánvaló, hogy Móra régészeti tevékenységéről egyedül az író tárcáiban, regényeiben elszórt régészeti jellegű megjegyzéseire támaszkodva ma már nem lehet írni. Figyelembe kell venni az elmúlt év1 Megjelent más illusztrációkkal a Múzeumok Csongrád megyében. Magyar Múzeumok 1999/1, 16-18. című kiadványban. MÓRA FERENC MUZÍ