Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

STRÓBL ALAJOS több mint egy évszázada van jelen a magyarországi művészetben: legelőször 1877-ben küldte be munkáját a Képzőművészeti Társulat műcsarnoki kiállítására, majd 1880-ban a b udapesti Operaház szobrászati díszítésére pályázott. Művei azóta szerves részét képezik a történelmi stílusokat felelevenítő magyar historizmusnak és neobarokknak, sajátos atmoszférát teremtő köztéri emlékszobrai díszítik Budapestet és az ország más városait, reprezentatív vagy éppen intim, bensőséges hangulatú képmásszobrai kitűnnek a múzeumi kiállításokon, magángyűjtők féltve őrzött kincsei, batáron innen és túl. A művész megélte I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázását, a kiegyezést, a „boldog századvéget", az első világháborút, amiben magas kora ellenére is katonai szolgálatot teljesített, végül az őszirózsás forradalmat, a monarchia széthullását, Trianont, a király nélküli királyságot, s a konszolidáció kezdetét. Mindez összesen hetven esztendőt tett ki. Életében becsülték és nagyra tartották a főúri és polgári megrendelők, elismerték a művésztársak, tisztelték és követték a tanítványok a Mintarajziskolában és annak utódintézményében a Képzőművészeti Főiskolán, az epreskerti Mesteriskolában. Amikor született, valamelyest már enyhült Magyarországon az osztrák önkényuralom ereje. Ferenc József a levert szabadságharc utáni második körútjára készült „az örökös tartományban" s a látogatás egyik fontos eseménye a politikai elítéltek számára adandó amnesztia lesz. Liszt Ferenc, akinek majd mellszobrát és egészalakos ülő szobrát mintázza az Operaház számára, Magyar rapszódiáit írja. Halála évében József Attila mar elkészült a N em én kiáltok című versével, Kodály befejezte a Háry J ános dalművet, Bartók pedig a Mik rokozmosz komponálásába fog. A leendő művész 1856-ban, az Alacsony és Magas Tátra vonulatai között elterülő völgyben, a Vág folyó mentén fekvő Liptóújvárhoz /Liptovsky Hradok/ tartozó Ortűz-Frischfeuer településen született. Apja itt, Habsburg Albrecht főherceg birtokán volt tisztviselő. Lőcsén járja a gimnáziumot. Jó formaérzéke, mintázókészsége korán megnyilvánul: a hagyomány szerint egy kovácsnál egy szeg fejéből kikalapálja a mester arcvonásait, s ennek hatására a család ellenállása szétfoszlik: 1874-b en a bécsi Kunstgewerbescbule-ba iratkozhat. Két évet tölt itt, ösztöndíjat is kap, maj d 1876-tól 1881 -ig a neves szobrászművész, Caspar von Zumbuscb, a bécsi Mária Terézia szobor, a Beetl íoven-emlék alkotójának tanítványa lesz. Zumbuscb a történelem, irodalom, művészettörténet, a színház ismeretére, tanulmányozására buz dítja, - a színház még pénzszerzési formát is kínál, statisztálási lehetőséget nyújt. Első és legközele bbi modellje saját maga: önportréja 1878-ban készül. Datálásáboz szerencsésen megmaradt vázlatkönyve segít. Egy évvel késő bb a mintázó szobrásznövendékről készül rajza, némi humorisztikus felhanggal: a fiatalember /Stróbl vagy más/ felf or dított Iád án ülve másol valamit. A ládán olvasható felirat: Behutsam és Vorsichtig — „óvatos, elővigyázatos, körültekintő, előrelátó" — a feladat megoldásához szükséges jó tulajdonságokra, esetleg a labilis ülőalkalmatosságra utal, netán a reménybeli művészpályán az előrehaladáshoz kívánatos erényeket sorolja? 3