Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

STRÓBL FŐHADNAGY A szobrászművész behívója kézhezvételékor, 1914. augusztus 25-én már majdnem 58 eves volt, mégis úgy vélte, kötelessége bevonulni. A háborút egyfajta művészeti katalizátornak fogta fel , amelynek hatása szükséges, hasznos változásokat idézhet elő. Katonai szolgálatát Brassóban kezdte, népfelkelő századparancsnok volt, — tehát nem a sajtófőhad iszálláson tevékenykedett, — ugyanakkor nem hagyott fel a mesterséggel sem. Rajzai valóságos harctéri tudósítások Bukovina, Galícia vidékeiről. Tájkép-vázlatokat is készít, persze ezeken is a háborús események vannak a középpontban. Me gmintázza egy-egy katonatársát /Diószegi Gábor/, szállásadóját és annak csa Iád ját. A Zemplénoroszi járőrszolgálat elnevezésű szoborcsoport-vázlat — 1914-ből — realitása, érzékeny felületkezelése, a fájdalom, a sebesülés, a kiszolgáltatottság, az egymásrautaltság exresszívkifejezése közvetlen élményre vall. 1915-b en átkéri magát az ulánusokhoz, előléptetik, főhadnagy lesz /ilyen minőségében Benczúr Gyula le is festi/ és a király hadiékítményes érdemkereszttel tünteti ki. idehaza Arany János múzeumkerti szobra körül ágyúk sorakoznak, és itt állítják fel az ún. 30 és feles lövedék mintájára készített gyűjtőperselyeket: a társadalom segítségét várják a fegyverkezés ütemének meggyorsításához. Az Epreskertben hadikórház működik: a szobrászati mesterisko lát és környékét sebesült katonák és ápolónők népesítik be. Stróbl szabadsága alatt megmintázza Lumnitzer József főorvost, Bethlen és Mikes grófnő önkéntes ápolónőket. Az a fajta művészet, amelynek cé Íját a h áborús művészetpolitika meghatározza, de művelőit hiányolja (-„kiváló mesterek vannak, de nincsenek nagy magyar művészek, akik ecsetjük vagy vésőjük erejével megörökítenék a nemzet hősi küzdelmeinek gyönyörű jeleneteit...") Stróbl Alajos világháborús munkásságában nem jelenik meg. 1915 nyarán újra bevonu 1 Buk ovinába, de a hadügyminiszter csakhamar Budapestre helyezi. Az 1. számú huszárezred kötelékében, a Ferenc József laktanyában ezentúl kiképzéssel foglalkozik. Ezekben az években — 1916-ig — a műcsarnoki kiállításokon nem szerepel. 1916 őszén néhány mellszobrot mutat be: tanártársait, Várday Szilárdot és viszonzásként Benczúr Gyulát mintázza meg. Stróbl, aki kiváló állatszobrász is vo lt, állatfi gurái elsősorban egy-egy nagyobb szabású művén kiegészítő, magyarázó elemként is szerepeltek, megmintázza az ún. hadikutyák em lékét. A „hadikutya" szerepe szerint hátán égő szurkos edénnyel igyekezett — magát feláldozva — az ellenség soraiban zavart kelt em. „A nemzet hősi küzdelmeinek gyönyörű jeleneteit megörökítő nagyszabású művekkel azonban végleg adós maradt, sőt a háború vége felé némiképp kiábrándult, eléggé apolitikus nyilatkozatot tesz: „Hogy miért kívánkoztam a háborúba? Ennek egyszerű a magyarázata: a hitem: egy nemzet művészi fejlődésére éppen olyan hatalmas jelentőséggel bír egy győzelmes báb orú, mint 18