Szatmári Gizella (szerk.): Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész emlékkiállítása (Szeged, 2006)

A Nagyb oldogasszony /Mátyás/ templom átépítése, a Hal ászbástya tervezett megépítése olyan mértékben emelték a terület jelentőségét, bogy célszerűnek látszott e két objektumhoz kapcsolni az országalapító király emlékművét is. Az építész bc bulek Frigyes és a szobrász Stróbl Alajos elgondolásai azonban nem mindenben egyeztek. Scbulek ülő szobrot képzelt, ame lyet a Halászbástya déli részén fedett kupola alá helyezett volna. Stróbl ezzel szemben lovas szoborban kívánta megörökíteni Szent István emlékét. Ellenvetésével megkeresi az illetékest: drámai hangú kiáltványt intéz a miniszterhez. „Nem egy gyönge, istenes királyt, egy múmiaszerű szentet akarok én megörökíteni szohorhan, hanem egy mozgalmas, fáradalmakat nem ismerő, jóságos, de fegyveres, szelíd, de erős fejedelmet, aki keresztet tartott a kezéhen, de kardot viselt az oldalán... kezében a kereszt... a politikai böl csesség eszköze... Nemzeti szent... nem pusztán az Isten országának, hanem egyszersmind a saját országának volt bajnoka." Szobrát egy pogány oltárt jelképező talapzatra kívánja állítani, melyen domborművek beszélik el a király legkiemelkedő bb cse lekedeteit. A színek alkalmazásának fontosságát va llja: dekoratív erejükkel elősegítik kompozíciójának tökéletesebb érvényesülését. A szobrot tartó piedesztál oszlopait sötétzöld márványból képzeli el, tompított aranyozású oszlopfőkkel. Az arany szín - részben vagy egészben — a lovas alakon is megjelenne. 10