Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Újra otthon - Az algyői vasútállomás

Újra otthon - Az algyői vasútállomás Sötétedett, a tüntető menet elvonult a községháza előtt. — Ruszkik haza! Vesszen az ÁVÓ! Hazudik a Rádió! — kiáltják hangosan. Szinte beleremegnek az ablakok. Szeretnék kimenni közéjük, de hát nem lehet. Még hallatszik távolodó hangjuk, majd csend következik. Egy idő múlva motoros futár áll meg a községháza előtt és sietve jön be az irodába. Ifj. Csernus Sándor ez a hatalmas növésű ember, aki mindenütt ott van, ahol tenni kell a forradalom ügyéért. Sietve mondja, hogy baj van a vasútállomáson, és gyorsan oda kell mennem, még mielőtt nagyobb baj nem keletkezne! Jóska, az elnök int: — Menjél! Felültem a motorra Sándor mögé és irány az állomás. Útközben tudtam meg tőle, hogy a tüntető tömeg ott van, és a katonaság beszorította őket a „peronra" és lezárta azt. Az állomást körbefogták a katonák, s most senki se be, se ki nem jöhet onnan. Azt még most nem tudtam, hogy miért vannak ott a tüntetők. De azt sem, hogy miért van bekerítve az állomás fegyveresek által. Befutunk az állomás közelébe, bemenni azonban nem tudunk, mert már a feljáró rámpán, puskacsövek merednek felénk. Be keh jutnunk, mondogatjuk a katonáknak - a fegyvereiket azonban továbbra is felénk szegezik. Visszamegyünk az őrház közelébe. A motort otthagyjuk s a bokrok között mászunk fel a sínekre. Bent vagyunk a gyűrűn belül - állapítjuk meg. A sínek mellett haladva beérünk az állomás épülete elé. Meglátnak a fiatalok, s szinte új erőre kapnak, felbátorodnak. Beugrom közéjük a lezárt peron kerítésén. Kérés nélkül is mondják: — Itt áll bent ez a vonatszerelvény — s mutatnak arra —, ezt nem akarják továbbengedni Hódmezővásárhely felé. A szerelvényen felkelők vannak. A forgalmisták engednék, de az ÁVH-sok nem — mondják szinte egyszerre. — Mi azért jöttünk ki ide, hogy a vonatot engedjék el — hallom több felől. Mindenki tudta már, hogy ott vagyok, s nekibátorodva kiáltották: — Vesszen az ÁVÓ! Bakos Anti - Furák, mert ez volt itt a ragadványneve — egy merész lendülettel keresztül ugrott a lezárt peron kerítése fölött és úgy kiabált. Az ott lévő három tiszt felemelte a fegyverét és hangosan rákiáltott: — Vissza! 68