Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Budapest megsegítése

A körúton Elindultunk, s most jött a döbbenet. Amit itt láttunk, azt nem lehet elfelejteni, még most sem ötven év távlatából. Az emeletes házak az utcára voltak borulva mindkét oldalról! Az út közepén embertömeg haladt. Itt csak egy sáv volt, ahol a gépkocsival mentünk. Az embereknek félre kellett húzódni, hogy előre tudjunk haladni. A félig leomlott házak emeleti szobáiból bútorok, ágyak lógtak ki. Az egyikből egy zongora is kilátszott! Hátul voltam a kocsin — vigyáztam a rakományt. Az úton a törmelék között emberi fejbőr, haj foszlányok voltak. Ezeken mentek az emberek és a gépkocsi kerekei is! Egy szédőtt házat rohamoztak mindenki szeme láttára a karhatalmisták! Forradalmárokat kerestek! Emberek kapaszkodtak fel a kocsi hátuljára. Egy darabig jöttek, majd elengedték a kocsit. Helyükre újak kapaszkodtak. Ez így ment, amíg ki nem értünk a Váci útra. A Honvéd kórház Mind a két kocsi megérkezett. Bejelentkeztünk a portán. Itt is elmondtuk, hogy honnan jöttünk és mit hoztunk. A gépjárművek beálltak az udvarra. Már is rakodni akarták, de addig nem engedtük, amíg hivatalosan át nem adjuk a szállítmányt! Megkerestük a kórház igazgatóját, akinek tételesen átadtuk azt. Ezután kezdődhetett el a lerakodás. Azt láttam, hogy a lerakott krumplit egyenesen a konyhába vitték, és már tisztították (pucolták) is. Hálásak voltak az emberek. Itt most nagyon sok sebesült feküdt. Forradalmárok és ÁVH-sok egyaránt — tudtuk meg a személyzettől. A feladatunkat teljesítettük. Ezzel ez a küldetésünk véget ért! A rádió hullámhosszán Budapest megköszönte a segítséget Algyőnek! Nekünk ezt akkor mondták el, amikor hazaérkeztünk. 66