Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Hát csak élvezték az esetet, amit most ez a József „elvtárs" produkál. Most vettem észre, hogy algyői leány is van közöttük. Biztatóan néztek rám, de nem mutattam semmiféle ráutaló magatartást, hogy haragudnék rá. Az a bizonyos „kazal berakási" dolog juthatott az eszébe, ami miatt ránk hozta a hatóságot a nyáron. Megkaptam a munkakönyvemet, és békésen távoztam. O még akkor is reszketett félelmében. Előrelátás, gondoskodás A beérkező hírek és a rádión keresztül hozzánk eljutott információk sze­rint a helyzetünk nehezebbé fog válni! - állapítottuk meg. Ezért a falu ellátá­sáról, már időben, hosszabb távra gondoskodnunk kell! Azt hallottuk, ugyanis, hogy a Tiszántúl elszakad! Jelenleg kenyérgabona állt rendelkezésünkre. Ez a Tiszántúlon, a hídhoz közel, egy gyűjtőraktárban van. Ezt az épületet itt „Nostrának" hívták. Innen kellett áthordani búzát a vasútállomás raktárába. így szólt a határozat! Ezt ne­kem kellett megoldani! Ez stratégiai szempontból azért volt fontos, hogy az alapvető élelmiszer­nek való a község területén legyen elérhető közelségben! Feltételeztünk egy olyan helyzetet, amikor is a Tisza-hídon nem lehet átmenni. Két lovas fogat jelentkezett a feladat végrehajtására. Az egyik lapos ún. „stráf kocsi" - Süli István (Kancsikás) fogata. A másik az „lőcsös kocsi" volt. A gazdája nevére már nem emlékszem. A zsákolok, akik nemcsak hordtuk, hanem fel is szedtük az ömlesztett bú­zát, öten voltunk: Kecskeméti Mihály Belovai László Vidács László Molnár János és If). Csernus Sándor. Két napig tartott ez az akció. Szépen haladtunk, de az én megítélésem sze­rint mégsem volt sikeres. Talán az idő rövidsége miatt. Vagy úgy gondolhat­ták, hogy nem sok értelme van. Nekünk azonban előre kellett gondoskodnunk! 60

Next

/
Thumbnails
Contents