Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Ez is egy kérés, meg kell alaposan vizsgálni. Lehetőleg mindent teljesíteni, amit normálisan lehetséges! Most jön a neheze! — gondoltam. Olyan kérések ezek, amit én sem tartok most időszerűnek, de ezt is meg kell oldani. Az idő rövidsége miatt ezt a felvetést nem tudtam megbeszélni az elnökkel és a titkárral. Hazafelé menet — ígéretemhez híven — bementem a Szilasy néniékhez. Igen feszült voltam! Hibáztattam magamat, hogy idáig eljutottam. A szobában, ahol fogadott, kellemes környezet, szép bútorok a falakon híres színészek fényképei. Köszöntöttem. — Foglaljon helyet! — mondta udvariasan az idős hölgy. Mindjárt rá is tért a mondanivalójára. Amit mondott az igaz volt. Hiszen én is tudtam, mit adott ez a mozi Algyőnek. Abban azonban nem értettem vele egyet, hogy most azonnal adjam vissza nekik az üzemet. — Ezt egyedül különben sem tehetném. — mondtam neki. Erre azt mondja, ő nagyon jól tudja, ha én azt mondom, hogy vissza lehet adni, akkor az szent, és az úgy is lesz! Eltűnt egy pár percre, s mikor visszajött, frissen főzött, jó illatú feketekávét hozott. Udvariasan kínálgatta. Na gondoltam, be vagyok kerítve. Miért is jöttem ide! Gyenge voltam! — vádoltam magam ismét. Most kellene felállni, s itt hagyni ezt a rámenős idős hölgyet a mozijával együtt. Nem erről szól ez a forradalom, hanem a Szabadságunk megszerzéséről! — gondoltam. Ha ez meglesz, akkor kell elrendezni a közös dolgainkat. Ha az én anyagi helyzetemet nézem, a mi kis házunkat és ezt, amit itt látok, az Ég és Föld különbsége! Most én adjam vissza a vagyonát, mozi üzemét hatalmi szóval, amit a Nép rám ruházott. Egyébként sem szerettem a nagy vagyonosokat, kapitalistákat! Azt mondta, hogy van még nekik egy-két kópiájuk, azzal meg tudnának indulni stb. A kávé ott gőzölgött a finom illatával az asztalon. Még soha életemben nem szolgáltak ki így — filmeken már láttam ilyet. Igyekeztem kulturáltan viselkedni, elfogyasztottam, s megköszöntem. Közben Szilasy néni, csak beszélt egyfolytában. Éreztem, hogy itt hamarosan baj lesz! Most még jobban sarokba voltam szorítva, mivel a kávét is elfogyasztottam. A végleges választ várta, ami az ő javára szól. Mivel ezt már el nem kerülhettem, kimondtam újra a NEM-et! Most a színlelt kedvessége átcsapott gorombaságba. Lehordott mindenféle becstelennek. — A kávét, azt azért elfogadta! - sipítozta. 46