Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Molnár Péter, Bús Ede, Id. Zombori Mihály, és Karancsi-Zombori Mihály. Ok egyhangúan hozták meg a határozatot, hogy a vezetésből ki kell rug­dosni a kommunistákat, elegük van már belőlük, így került eltávolításra: Kecskeméti Ferencné, könyvelő Lele Andrásné, bérszámfejtő. Információk Nem sok idő múlva híreket kaptunk arról, hogy a megyében, a községekben a gyűlölt tanácsi dolgozókat az ablakon hajigálták ki a forradalmi tömegek. Hát itt nálunk valamiért minden másként működött! Keményen, határo­zottan, de emberibb módon próbáltuk megoldani, véghez vinni a forradalmi követeléseket. Hogy ez így jó volt vagy nem, azt majd eldönd az elkövetkező jövendő! Az intelem Délután felvonulásra, illetve tüntetésre került sor. - Vesszen az ÁVÓ! Ruszkik haza! Ki a közéletből a kommunistákkal! ­kiabálta a tömeg hangosan. A menet odaérkezett a községháza elé. Mivel mi már a hivatalunkban vol­tunk, bejöttek értem, hogy menjek velük. Ugyanúgy, mint eddig vezessem a tüntetőket. Már mentem volna, amikor is az elnök szólt, hogy én már nem mehetek. Most aztán nagyon megdöbbentem! A frissen szerzett szabadságomban ez volt az első korlátozás. Elmagya­rázta, hogy ezentúl már itt van a helyem a hivatalban. Ha bármi történik eb­ben a forrongó helyzetben, nekem, nekünk innen, erről a helyről azonnal tud­nunk kell intézkedni! Ezért ezt a helyet el nem hagyhatjuk! Szomorúan, de megértettem, s elfogadtam az intelmet, illetve az eligazí­tást. Igaza volt az elnöknek. Mi egyébként egy szobában voltunk vele, aminek az ablakai a Fő utcára néztek. 40

Next

/
Thumbnails
Contents