Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - A szegedi sortűz – október 26. délelőtt

Amikor a sortűz eldördült, a szobor mögé húzódtunk. Onnan néztük végig az eseményeket. A téren egy embert elfogtak. Négyfelé vágták és felakasztották a tér négy oldalára. Az ember belei ott voltak a földön. Flerke István sebesülése a takaréktári sortű^nél A golyó hátul a medencecsontjában állt meg. A vérzést ideiglenesen elállította. Az iskolában nem jelentette, mert attól félt, hogy elbocsátják. Az intézményből ugyanis tiltás ellenére szöktek ki. Gyógyszert szerzett — nem hivatalosan —, majd később Algyőn a lakásán, nagy erőfeszítések árán, saját maga kivette a golyót a testéből. A műtét, illetve a lövedék nyoma még ma is látható. Nagy Miklós szegedi lakos visss^aemlékesyse (2006. 04. hónapban): „Akkor én 12 éves voltam, és a Csongrádi sugárüti iskolába jártam (későbbi neve Zalka Máté Általános Iskola). Huszonhatodikán reggel a tanítónő közölte velünk, hogy ma nem lesz tanítás. Mindenki menjen haza — s ezt igen nyomatékosan mondta! Mivel mi már hallottunk arról, hogy mi történt már a városban, Öcsémmel és egy barátommal mi is elindultunk, de nem hazafelé vettük az irányt. A város belseje felé mentünk. Útközben az egyik »KÖZÉRT« előtt az utcára kirakott, elszállításra váró, üres, nagy

7 csattosüvegekből vettünk magunkhoz. így felszerelkezve érkeztünk a Széchenyi tér közelébe. Ott hatalmas embertömeg vonult már akkor. A Takaréktár utcában állt egy autóbusz, ennek a tetejére mi is felmásztunk, ahol már többen is álltak. Nem volt nehéz feljutni rá, mert lépcső vezetett fel a csomagok felrakása céljából. Volt ott egy gyógyszertár, fölötte, a teraszon állt három ember, valamilyen városi elöljárók lehettek. Ezek próbáltak szólni az emberekhez, de nem volt semmi eredménye. A busz tetejéről mi is kiabáltunk, és üvegeket dobáltunk a katonák felé. A katonák az 1. számú villamos sínpárja és a tér között helyezkedtek el. A tömeg egy részét, mivel az nem állt meg, a katonák lőni kezdték. Ekkor halt meg Swartz Lajos is, akit jól ismertem, mert a közelünkben laktak. Én az Öthalom utca l/d.-ben laktam — ablakunk a rókusi temetőre nézett. Ö idősebb volt nálam, együtt „galambászkodtunk", mivel neki is hobbyja volt ez. Ö 18—19 éves lehetett, és a ruhagyárban dolgozott. A könnygázlövedékek után majdnem megfulladtunk. Összefolyt a könnyünk és a nyálunk. Az arcunkat törölgettük, mert erősen marta a 34