Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Szeged, 1956

A kislányt elbocsátottuk, mi meg át a hídon gyalog, s irány az Űjszegedi Kendergyár, a szálláshelyünk. A munkahelyen Alig feküdtünk le, máris ébresztő! Igen szép napsütéses, meleg volt az október. Már vizes munkánk nem volt. Ami kender kint száradt, azt kötöztük. Odajött a két gyerek, s egymás mellett dolgoztunk. Jókedvűek voltak. Géda Miska és Kása Laci, ez volt a második nevük. Nekem meg Szamaras Jani, mert ezek a ragadvány nevek így voltak Algyőn már ősidők óta! Ahogy beszélgettünk így munka közben Miska megjegyezte: - Ugye Janikám, adtunk nekik? - Igen, - mondtam - de inkább kaptunk. Jól elvertek bennünket. Hiszen kénytelenek voltunk kihátrálni az ütközetből! Mindezek ellenére mi is úgy éreztük, hogy valamivel többek lettünk ezen a két éjszakán. Eletünkben ilyen események még nem történtek eddig. Megtapasztaltuk a Hatalom arroganciáját. Tudtuk most már, hogy mire számíthatunk, ha szólni merünk! Még elszántabb és bátrabb lettem én is. Úgy gondoltam, kezdem ledolgozni a hátrányomat a rendszer ellen, s ezt addig folytatom, amíg ki nem egyenlítem! Ma október 25-e van. Estére hazamegy mindenki. A munka most így kívánja meg. A kint maradt kendernek még száradnia kell! Egész nap gyors ritmusban végeztük a munkát. Késő délután, mosakodás és irány Algyő. Most csoportosan mentünk az állomásra. Keveseknek volt biciklijük. A két gyerekkel megbeszéltük, hogy találkozunk a faluban, s iszunk egy korsó sört, ha lesz. 25