Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - Törőcsik István: Régészet és néprajz összefüggései a kora újkori Szeged kutatásában
bútortörténet kiváló kutatója, sőt a 30-as években oktatója is volt. 5 A másik jeles személy Bálint Sándor, aki régészeti kutatómunkát nem végzett, mivel régész sem volt, publikációi azonban a szegedi városi régészet jövőbeni művelői számára a legfontosabb olvasmányok közé tartoznak majd. Ennek ellenére munkásságának „középkorász" szempontú értékelése a születésének centenáriumán megjelent munkákban kevés hangsúlyt kapott. Korábbi említések után ő publikálta a máriacelli kegykép Szegedet ábrázoló vedutáját. 6 Tanulmány sorozata jelent meg a múzeumi évkönyvben a hagyományos szegedi városrészekről; a Palánkról 7, Alsóvárosról 8, Felsővárosról 9, Móravárosról 1 0 és Rókusról." Munkái nem annyira az új adatok, hanem inkább a szemlélet, a megközelítés miatt jelentősek. A középkori írásos forrásokból kibontakozó képet széles művelődéstörténeti háttérbe ágyazta, különös tekintettel az egyházi, kolostori kultúrára, és annak a város műveltségére gyakorolt hatására. 1 2 A témát feldolgozó monográfia egy ilyen széles látókörű, sokféle területről összegyűjtött adatokat egésszé formáló munkája, kár, hogy ezt a mind anyagiakban, mind szellemiekben gazdag és sokszínű, valóban reneszánsz Szegedet régészetileg még mindig nem sikerült „megfogni". Régészet és néprajz néhány általános összefüggése Az általam preferált középkor kutatása nem nélkülözheti a néprajzi ismereteket. A kapcsolat olyannyira szoros, hogy sokszor a kutató gond nélkül ki tud lépni eredendő tudományterületéről. Mit is jelent ez? Nos, a feltárás módszertanát, a jelenségeket (árok, gödör, cölöplyuk, hamus, égett foltok) illetően egy bronzkori telep és egy középkori város feltárója még remek eszmecserét tud folytatni egymással. Ha az előkerülés körülményeitől eltekintek, és az előkerült anyagot állítom a középpontba, akkor a késő középkori régésznek már sokkal több köze van/kell legyen a néprajzhoz, mint például a bronzkor kutatójához, aki pedig szintén az archeológia művelője. A késő középkori temetőt ásó régész jóval hamarabb talál számára értékes adatot, párhuzamot a temetkezések néprajzi szakirodalmában, mint mondjuk egy bronzkori temető monográfiájában. A hamvasztásos temetkezések, illetve azok mellékletei „idegenek", nehezen értelmezhetők mind a magyarországi késő középkor, mind a magyar néprajz kutatója számára. Nekik ugyanis az olyan kérdések jelentik a közös nevezőt, mint például a halotti obulus, a padmalyos temetkezés, a sírjelölés szokásai, a tájolás iránya. vagy a sírba helyezett tárgyak (olvasók, kegyérmek, imakönyvek stb.). A tárgyak restaurálása után előfordulhat, hogy egyes darabokat csak egy jó anyagismerettel rendelkező néprajzos tud értelmezni. 5 Juhász A. 2002. 6 Bálint S. 1960b. 7 Bálint S. 1962. * Bálint S. 1960a. * BálintS. 1963. "' Bálint S. 1968. " Bálint S. 1957. 1 2 Bálint S. 1975. 88
