Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Nagy Ádám: A szegedi hídvámbárcák

Csongor Győző a helyi szólások világából emelte ki a vámfizetésre vonatkozó egyik mondást, miszerint a szegediek így zsörtölődtek az állandó fizetési kötelezettségek előkerülésekor: „Mög azt is..., mög a hídpézt is!," mert a szegedi ember ott spórol, ahol lehet.

5 Bálint Sándor pedig alapos Szeged monográfiájában említi, hogy ha télen befagyott a Tisza, az emberek bizony a jégen keltek át. A jeget még vastagították is ún. jégneveléssel. Az áthaladási út közelében vágott lyukakból a vonulásra szánt részre vizet locsoltak úgy, hogy erősítésül még nádat, szalmát, homokot is szórtak rá.

6 Országosan a hídvám megfizetésének igazolására kitöltendő, vagy különböző értékre előre nyomtatott papír bárcákat használtak természetesen nem csak az újabban épülő állandó hidakon, hanem az akkori általában használt, ún. hajóhidakon is. Az e célra szolgáló fém anyagú bárcákat először a budapesti Lánchídon 1849-től alkalmazták. Ezek a tárgyi dokumentumok a numizmatika gyűjtőkörébe tartoznak, hiszen a kibocsátásuk körülményei (kibocsátó hatóság, rendelet, érték meghatározás, stb.), a tárgy megjelenési formája, az előállítás technikája és főként használata (közgazdasági értelemben is) a közönségesen használt pénzhez hasonló. A pénzt helyettesítő eszközök sorába tartozó hídbárcákkal rendszerező igénnyel (tehát nem csak a budapestiek bemutatásával) éppen a szegedi származású Pávó Elemér mérnök foglalkozott 1957ben.

7 A rá következő évben, ugyancsak szegedi kezdeményezésként Csongor Győző indított mozgalmat a hídbárcák begyűjtésére, ill. a hídbárcák alkalmazásának visszaemlékezés formájában való gyűjtésére.

8 Ennek valamiféle megvalósult eredményéről azonban sajnos nincs tudomásunk. Jószerével még bemutatni sem tudjuk, hiszen az alkalmilag használt, megjelenésükben túlságosan egyszerű bárcák nem maradtak meg, a papír anyagúak szinte egyáltalán nem, még a levéltárakban sem. Jelen dolgozatban sincs mód a hídvám, ennek kapcsán a hídvámbárcák formáinak, történetének teljes földolgozására. Pillanatnyilag inkább csak a szegedi fém hídbárca bemutatása a célunk, megemlítve néhány jellemző mozzanatot keletkezésének előzményéről, körülményeiről. Hosszasan lehetne fölsorakoztatni és elemezni az utakhoz kapcsolódó ismeretek sokaságát, bonyolult rendszerét, összefüggéseit. Mindenesetre a földrajzi adottságok alapvetően meghatározóak az útvonalak kialakulásában, vizek kereszteződésében,

9 fejlődésük szempontjából pedig az áru- és személyforgalom, a piac játszik óriási szerepet. Ez utóbbiak terén a posta úthálózatának szükségszerű kialakulása és a vasút vonalainak kiépítése jelentett nagy változást.

1

0 A régóta ismert révjog és különböző közlekedési vámok az újkorban célszerűen átalakultak, részben a birtokviszonyok alakulásának következményeképpen." A szabad királyi városoknak, így Szegednek is önálló statutumalkotási joga volt, amelyek hatálya természetesen csak az adott település területére terjedtek ki. Szempontunkból 5 Csongor Gy. 1958. 6 Bálint S. 1977. 22. 7 Pávó 1957. 82-87. * Csongor Gy. 1958. 9 Gáli J.-Hajós B.-Jójárt J.-Rigó M.-Tóth E. 2003. 6., 18., 28. 1

0 Nagy Z. 1991. 81-129.; Blazovich L. 2005. 25-26. " Bede J.-Jóján J.-Szikszai M. 1995.2-5. 442