Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Guba Szilvia: A tárgyi ellátottság kutatása az európai etnológiában

GUBA SZILVIA A tárgyi ellátottság kutatása az európai etnológiában A

hagyományos néprajzi kutatás mellett az 1970-es évektől újabb irányzatokkal, ezzel együtt újszerű kérdésfelvetésekkel és tematikus súlypontokkal jelentkezett a kultúrakutatás Nyugat-Európában. Az európai etnológia/kulturális antropológia/empirikus kultúrakutatás intézményi feltételei elsősorban egyetemi tanszékeken és intézetekben valósultak meg, a tárgyak gyűjtése és kutatása némiképp kiszorult az európai etnológia terepkutatásaiból. Erőteljesebben a muzeális intézmények, néprajzi társaságok foglalkoznak tárgyvizsgálattal és gyűjtéssel, melyek több részterületre különölnek el. Fellelhető a tárgykutatás (Sachforschung), mint összefoglaló fogalom, melyben külön hangsúlyt kap az eszközkutatás (Geräteforschung), építészet (Hausforschung), valamint a gazdálkodás és lakáskultúra (Wohnen und Wirtschaften) eszközkészletének vizsgálata (Hausrat und Mobiliar, vagyis berendezés és bútorzat). Emellett a technika megjelenése illetve egyre nagyobb térhódítása a mindennapi életben újabb kutatási problémákat vetett fel. A német nyelvterület tárgyközpontú kutatásainak rövid áttekintését adja az alábbi tanulmány, mely témáját tekintve nem törekszik teljességre. A kutatások, konferenciák, projektek eredményeinek összefoglaló bemutatását nehezítik az intézményi átalakulások, névváltoztatás és profilváltás szövevényessége, valamint a sokrétű és sokszempontú irányzatok és eredmények összegzésének hiánya is. A tárgyak kutatása német nyelvterületen is szorosan a hagyományos néprajzi érdeklődéshez és elsősorban a tárgyak gyűjtéséhez kapcsolódott. A 19. században meginduló és az 1930-as évekig folyamatos tárgykutatás és -gyűjtés itt is az archaikus és hagyományos formákra korlátozódott, elsősorban a korszak népi kultúra fogalmához kötődve. Azok a tárgyak, amelyek így helyet kaptak a múzeumi gyűjteményekben a „technika előtti" időszak archaikus és hagyományos tárgyi univerzumát képviselik. Mindehhez olyan konnotatív jelentés is társult, mely a hagyományosat, a természetközelit szembeállította modem kor technikai eszközeivel, melyek jellegükből adódóan is „veszélyt jelentenek" a népi kultúrára.

1 A két háború közötti időszakban némiképp megtorpan a gyűjtő- és feldolgozómunka, ráadásul a korszak néprajzi gyűjtéseinek és összegző tanulmányainak kritikai újragondolása, elméleti rehabilitációja - kevés kivételtől eltekintve - a mai napig várat magára. A tárgyak néprajzi vizsgálata, a gyüjtés-feldolgozás-bemutatás hagyományos rendszerében az 1950-es évektől a múzeumi keretek között folytatódott. Az első modem szemléletű tárgykutatások az 1960-as években indulnak, megszületnek az első funkcióorientált tanulmányok, tipológiai alapú tárgytörténeti monográfiák. A további kutatások folyamatosságának két fontos esemény vet gátat: egyrészt a modem kor technikai vívmányainak térnyerése mindennapi életben és ennek néprajzi temati' Vö. Volkskultur versus Technik. Kaschuba, W. 1999. 225. 433