Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁRGYAKÉS TÁRGYTÖRTÉNET - Bárkányi Ildikó: Az apátfalvi férfi viselet
mára emlékeztek az idősek. Szabása szerint bevarrott ujjú, hónaljban pálhákkal bővített, vállfoltos, gombokkal záródó ing volt, melynek ünnepi változatait, a gyolcsból vagy sifonból varrt vőlegényinget fehér hímzéssel díszítették a nyakán, kézelőjén, vállfoltján, illetve a gombolás pánt mellett. 2 7 A szegedi múzeum néprajzi gyűjteményében található, hímzett inget T. Knotik Márta ismertette 1967-ben. 2 Kovács Józsefné két vőlegénying díszítését közölte. 2 9 A századfordulót követően készült fényképfelvételeken már kézelős ingek láthatók. „Az ing ujja bő, de szoros kézelővel simul a csuklóhoz, aminek kettős előnye azonnal szembetűnik. Bősége a karhoz tapadást akadályozza meg, s így munka közben sem szakad ki, feszes kézelője pedig a bő ujj lecsúszását akadályozza meg. Alacsony lehajló gallér szorosan feszül a nyakhoz és a por és egyéb hulladék munka közben való lehullásától véd." - így jellemezte Banner János az apátfalvi férfiinget az első világháború után. 3 0 Langó Mihály vőlegényingének 1912-ben magasan záródó nyaka és kerek, hímzett gallérja volt. 3 1 A galléros ing jól illett a nadrágos posztóviselethez is. A hagyományos szabású, derékig gombolós, bevarrott ujjú, ráncolt ingeket az 1940-es évekig viselték a faluban. Hétköznapra a fehér vászon helyett sötét színű vagy csíkos anyagból is készülhetett, a téli ingeket pedig vastagabb pargetból varrták. Az inget általában a gatyába tűrve viselték, hétköznap is csak nagy melegben engedték ki. Nagy munkák idején, pl. aratáskor is nyakig begombolva hordták, legfeljebb az ujját gyűrték fel könyékig. Antal Balázs szerint a gazdák aratáskor a begombolt ing nyakába tűzték hátul a kezükből máskor elmaradhatatlan pipát. 2 7 Ilyen, 1909-ben készült, „porgált" jegying szerepel a Néprajzi Atlasz apátfalvi gyűjtőfüzetében. 2 KA férfiing (Itsz. 55.67.1.) leírása: „Kézelős ujjú, gallértalan, vagyis csak „alsó nyaka" van. Fehér gyolcsból készült. Vállfoltja derékig ér, „varrott vállú" (vállán fehérhímzés, háromszög alakban). Széleit tűzőöltéssel varrták. Mellrészét egyenletesen lerakták, a gombolást 5 cm széles fehérhímzés borítja. A derékon 3 cm széles, fehér, szövött díszü hasfolt (pánt) takarja a lerakás és a ráncolás találkozását. Gallérja álló. egyenes pánt, felső szélén fehérhímzés díszíti. Ujjai teljes szélből készültek, a váll bevarrását egy tűzőöltéses sorral rögzítették. Ujja vége ráncolt, 5 cm széles kézelőbe fogott, ennek alsó szélén fehérhímzés. Eleje 5 db, apró gyöngyház gombbal záródik. Pálhája 3.5 cm-es. A gyolcs szélessége 142 cm. Nyb: 36 cm; H: 73 cm; db: 284 cm; uh: 53 cm; ub: 142 cm. A szabásrajz takarékos anyagfelhasználást igazol. A kimaradt anyagot egy másik ing apró részeihez felhasználták. Az ingek háta és eleje a váltnál mindig egybeszabott. A vállfolt rávarrása után még kb. 3 cm hosszan bevágták az anyagot, ennek mentén dupla, háromszögletű vászondarabkát erősítettek a derékra, majd a vállfoltot 2 sor tűzőöltéssel varrták le. A betoldás minden darabon szerepel! Funkciója: a húzódást akadályozza a kerek nyak és az egyenes váll között. Az ing díszítése: hangsúlyos az eleje: lerakott - ez variálható. A vállfolt nagysága is változó: karöltőig érőtől a derékig érőig. A gombok anyaga, formája, sűrűsége is változó." T. Knotik M. 1968. 110-114. 2 9 Kovács Józsefné két hímzett férfiinget írt le Apátfalváról, az 1910-es évekből. Az egyik Szentesi Imréné (1896) munkája: Vászon, fehér osztott hímzővel varrt, folyondáros mintával. A minta a gomboláspánt két oldalán helyezkedik el, kb. 1 cm-re, sűrű zájmedli sor mellett. A minta 6,5 cm széles, cakkos szélű. Háromágú, hosszúkás szirmú, lyukas közepü virágok, kerek lyuksor és leveles ág között. A virágszirmok és a levelek magas hímzéssel készültek. A másik S. Nagy Mátyásné (1898) munkája: Vászon, osztott hímzővel varrt, koszorús mintával. A minta 7 cm széles, a gomboláspánt két oldalán helyezkedik el. Nagyívü cakkok között koszorúk, kis virágok, levelek. A levelek magashímzéssel, a koszorúk száröltéssel, a koszorúk ívében elhelyezkedő bogyók lyukhímzéssel készültek. Kovács Józsefné 1981. "'Banner J. 1989. 120. " Az ing Langó Istvánné tulajdona. 422
