Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY, TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Apró Ferenc: Tömörkény levele és tárcája a csúvárról

Ezt a szállító hagyományt az első világháború előtt a gőzmalmok is átvették: a kocsi, a ló a malomgazdáé volt, aki kocsist fogadott hozzá".

4 Kovács János a búzát és lisztet fuvarozókról írva a csúvár szóval nem él: „A taligások egylovas, kétkerekű kocsijaikon, »tajigájukon« nagyobbára az őrleni való gabonát vitték a »mónár járókba«, a molnárok kikötőjéhez a Tisza partjára, s ugyancsak az őrlés után haza szállították a lisztet. A tajigába gyakran egy szamár volt fogva, e tajigások azonban a vízimalmokkal együtt eltűntek teljesen a Tisza partjáról."

5 Bálint Sándor gyűjtésében szerepel a vízicsúvár, aki a vízimalomba vitte a búzát, s onnan a lisztet.

6 Dorozsmán 1906-ban egyetlen gyógyszertár volt. Megnyitásakor (1861) Knauf Károly, 1899-től Karcsay Aladár volt a tulajdonosa, aki Szent Istvánról nevezte el.

7 Knauf 1868-ban megmagyarította a nevét (Karcsai!), az ő fia volt Karcsay Aladár (1865-1909). A Tömörkény-levél címzettje a gyógyszerész neje volt, aki özvegyként 1918 augusztusában adta el a gyógyszertári jogot Szirmai Kornélnak. A dorozsmai postamesternő Karcsayné Szkalka (Szkalla?) Róza művelt, főleg nyelvi és néprajzi érdeklődési körű személy volt. A Magyarországban elbeszélései jelentek meg (190507). A 2002. évi árverésen további három, hozzá írt levél talált új gazdára. Kettőt Tóth Béla (1857-1907) művelődéstörténész írt. Az elsőben (1899) azt kérte, hogy öreg szélmolnároktól tudakolja meg időjárási megfigyeléseiket, a szelek neveit. A másikban (1900) megköszöni „a szélmalmot illető vizsgálatát". A Karcsaynéhoz írott hosszabb Tömörkény-levelet (1906. ápr. 12.) a Móra Ferenc Múzeum szerezte meg. Az író az ókori történetek helyett a népélet megfigyelését ajánlja a postamesternőnek, akit „Aladárral együtt" üdvözöl. Nem lehetetlen, hogy Karcsay és Tömörkény között a barátságos ismeretség a gyógyszerész szakmában keletkezett. (Karcsayné neve nem fordul elő a dorozsmai temető nyilvántartásában, sőt a r. kat. plébánia halotti anyakönyvében sem találtam 1943 végéig.) Folytatom a Tömörkény-idézetet: „Nem telik bele két nap, már jön is a levél[.„] a csúvározás a zufahren-ból származik, s a csúvár: zufuhr. Hát ezzel alaposan megjártuk: a Tájszótár, a nyelvészeti szaklap és tisztelettel alulírott. Mert tényleg: valamit odaszállítani: zufahren[...] Ezután pedig kiderül, hogy a molnárok lapja már évek előtt letárgyalta hasonló értelemben ezt a kérdést, meg hogy Freeskay Jánosnak a »Mesterségek Könyvtára« című munkájának a molnárokról szóló füzete - mely egy hatosért mindenütt kapható - már régen megállapította, hogy csúvároz: zuführen; csúvározás: Zuführen." Nézzük, kinek mennyi az igaza. A Tömörkénytől említett Tájszótár, ifjabb Szinnyei József Magyar tájszótára szerint a csóva szónak Szentesen másik jelentése is van: „2. taliga vagy kocsi, amelyen az őrölni való búzát a malomba összehordják." Nem járhatok messze az igazságtól, ha a csóva tájszót a csúvár elváltozott, igen kis körben és (talán) rövid ideig élő alakjának tartom. 4 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete II. MFMÉ 1976/77-2. Szeged, 1977. 210-211. 3 Kovács János: Szeged és népe. Szeged. 1901. 247. 6 Bálint Sándor: Szegedi szótár. 2. Szeged, 1957. 679. 7 T. Knotik Márta: Gyógyszertárak Csongrád megyében (1738-1947). In: MFMÉ Studia Historica 6. Szeged, 2003. 396. 41