Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szabó Magdolna: Borszólító
SZABÓ MAGDOLNA Borszólító B ort szólítok Juhász Antal jeles születésnapján tisztelgésül - egészségére. Páratlan nedűnket ajánlom, hiszen Nincsen olyan bor, mint a magyar bor - azaz a benne lakozó magyar lélek. Belőle akószám áradnak a „(sz)eszes" szólások, karakterünket, mentalitásunkat kifejezve, életbölcselőn, humorral, iróniával, szigorú-elnéző szemlélettel - kincset érőn. Belekóstolni mindenkor mindenki számára üdítő, nem csoda hát, ha évszázadok óta kedvvel teszik, s a magyar szóbeliségben a bor folklórja a legjelentősebb. Mondhatnám úgy is, szőlők százados szüreteként bizonyítja, a bor a magyar mindennapok életelemes része. Ekképpen bőséggel ad ízlelgetni valót a népélet kutatóinak, s becsületükre legyen mondva kóstolgatják, elemezgetik is eleget. (Az irodalomjegyzék citálásától ehelyütt a terjedelmi korlátok miatt sajnos el kell tekinteni.) A nyugatibb európai tájakra kalandozó honfoglaló őseink borszeretetét a Szent Gallen-i krónikában megörökítő feljegyzéstől, a manapság legmodernebb számítógépes programokkal a bor „pontos adatokkal" történő bemutatásáig, folklórjának elemzéséig hihetetlenül sokszínű a gyűjtés, megörökítés, tipizálás, összefüggés-kutatás eszköztára és metodikája. - Ám, ha valaki azt hinné, a „boros szótárba" minden bekerült már, az téved. Már csak azért is, mert ez az ismerettár lélekalapú lévén, folyton változik - s nemcsak a történelmi idők szelével, meg verbalitásában, de az egyénekre gyakorolt, habitusuk szerint eltérő hatásaiban is. És a varázslat a bor körül éppen a belső késztetés miatt örök - fluidumát talán nem is érdemes magyarázgatni, ellenben célszerű időnként merítkezni benne. Erre invitálok az alábbiakban, amikor sajátos „lopómat" a magyar boros szólásokba merítve kínálok „lélekpoharat". Nyelvünkben a páratlan magyar nedűhöz, annak fogyasztásához, a szőlőhöz és műveléséhez, a borkészítés és az ivás eszköztárához más népeknél nem tapasztalható bőségben kapcsolódnak szólások, közmondások, köszöntők, mondott rítusok. S a „boros szótár" gazdagsága bizonnyal azon alapszik, hogy népünknek meggyőződése: Ha a magyar bor nem volna olyan, aminő, mégis jobb volna minden bornál, meg hogy Nagy mester a bor, továbbá, hogy a Jó bor, jó egészség. Régtől fogva vallják a magyarok: A hegy leve az istenek itala, s Bor, búza, szalonna égnek fő adománya. Ezért is kívánnak hát legjobban Bort, búzát, békességet, illetve Bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget. S hogy a bort értéknek tartják, azt kifejezik más mondásokkal is.- Jó bor, szép feleség, csendes lelkiismeret drága dolgok; A szép asszony meg a bor, megvigasztal mindenkor; Jó bornak, jó embernek eredetét ne keressed; Mit ér a titulus, jobb annál a bor és a hús; Bor nélkül szegény a vendégség. A hegy leve érték- és jellemmérő: A bor megmutatja, kiben mi lakik; Jó bor, pénz, szép asszony embert kíván őrzésre; Jó borod, szép kincsed meghitt emberre bízzad; A jó bor, a szép feleség két édes méreg; A szerelem és a bor üresíti az erszényt; Bor, pecsenye (kenyér) nélkül a szerelem meghűl; Bor és kenyér nélkül fázik a bujaság. Elvárás, hogy Aki a bort megissza, ura legyen, s úgy vélik Régi bor jó bor, öreg ész, finom ész, ám köztapasztalat, hogy Bor be, ész ki; Ahol a bor az úr, az ész koldulni jár, s Nincs 391
