Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Orbán Imre: Hitélet és erkölcsi viszonyok Kiszomboron az I. világháború idején

Szólhatnék itt még az árdrágításról s a szertelen meggazdagodási vágyról. Az előbbire sokszor a kényszerűség viszi rá a híveket, s azért némileg lehet őket menteni, az utóbbi azonban a háború által hozott ragályos betegség, melyben a híveknek a 99 %-a benn leledzik. Határtalan önzés, kapzsiság, az anyagiak után való törtetés kapott közöttük lábra. Nagyon szomorú fattyúhajtása a háborúnak." Serdülőkorúak Erkölcsi értelemben talán ez az a korosztály, mely legjobban megsínylette a háborút. A megszokott életvitel, az évszázadok során kialakított keretek fölbomlása bennük rombolt a legtöbbet. Számukra megszűnt minden intézményes nevelési, fegyelmezési eszköz. A korábban virágzó ifjúsági egyesület nem működött. Hiányzott az édesapa, az idősebb fiútestvér. Azzal, hogy az itthoni munka jó része rájuk maradt, hogy részt kellett venniük a család eltartásában, a maguk viselkedését tekinthették normának. A plébános helytelenítette sokuk életvitelét. Álláspontja nem váltott ki osztatlan sikert. Mint majd látjuk, a lányok viselkedése kapcsán mondott prédikáció alatt többen még a templomból is kivonultak, sőt volt. aki még levelet is írt a lelkipásztornak az ügyben. A plébános fájdalmasan állapította meg a tényt: a korosztályban folytatott munka „eredménye gyenge." „A serdülő ifjak csoportjába azokat sorolom, akik már kikerültek az iskolából. Midőn néha számot adok magamnak lelkipásztori sáfárkodásomról, mindig érzem, hogy a serdülőkorúak pasztorációjánal leggyengébb a számadás. Az ifjak éppen ebben a korban vannak rászorulva a kellő vezetésre és irányításra, s épp ebben a korban nélkülözik azt. mely megszűnvén az iskolalátogatási kötelezettségük, egyedül a templomban van alkalmunk a szívükhöz férkőzni. A háború előtt volt ifjúsági egyesületünk. A tanítókkal együtt vezettük azt. A háború alatt azonban ez az egyesület sehogy sem prosperált. A családfő rendesen hadbavonult. Híveimnek nagy részét a földművesek és zsellérek képezik. A földművelőknek nagysága 10-15 holdas kisgazda. A családfő rendesen a hadbavonult. Itthon maradt a 16-17 éves fia vagy lánya. A távollevő atya munkáját az itthon maradt legénykék végezik a gazdaságban, vagy az uradalomba szegődnek el béresnek. Hétköznap teljesen el vannak foglalva. Vasárnap jó, ha a misére eljönnek. Délután már nem kaphatók, mert vagy a munka után kell látniuk, vagy az ő állításuk szerint egy kis »szórakozásra« elmennek a kocsmába. Itt aztán hallatlan könnyelműen költekeznek. Saját szemeimmel látom a gazdasági kaszinónkban, amidőn a napszámos legénykék nem is asztali bort, hanem 25 koronás fejtett bort (pezsgőt) fogyasztottak. A mai napszám mellett rendkívül sokat keresnek. Megtörtént, hogy egy délután egész havi keresetét eldorbézolta. Tudják, hogy ők most egy felnőtt ember munkáját végezik. Érzik, hogy atyjuk nincs idehaza. Anyjuktól pedig egy cseppet sem tartanak. A leányokról sem mondhatok jobbat. Sőt azt látom, hogy rosszabbak a fiúknál. A cifrálkodás, az öltözésben való páváskodás ennyire még sohasem kapott lábra községünkben. A szülők tehetetlenek velük szemben. Az öreg asszonyok megkértek, hogy a szószékről korholjam a fehérnépet. Szívesen teljesítettem kívánságukat, és úgy jártam, hogy otthagytak s kimentek a templomból, sőt az egyik leányzó még idecsatolt levéllel 387