Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Markos Gyöngyi: Húsvéti hagyományok Makón

ménye szerint: "A racionális és népi magyarázat szerint... ilyenkor még a legyek nem járnak." Hasonló szokás a Hortobágyon ismert.

2

6 A nagypénteki szokások között egyedülállóként említik azt a református nagypénteki hagyományt, amit Makón bíirharang néven emlegetnek. Bálint Sándor még idősebb makói emberek elmondása alapján jegyezte fel a hagyományt, amely szerint a katolikusoknál szokásban lévő kereplés helyett a harangozási időben a reformátusoknál a templom előtt elhelyezett emelvényen egy-egy ember zsoltárokat énekelt. Más hagyomány szerint tizenkét diákgyerek a négy világtáj felé fordulva, a toronyban az „Óh, ártatlanság bárányá"-t énekelte. Molnár Ambrus 1985-ben már nem találta meg a szokás szóbeli emlékét. Véleménye szerint segíthette volna az emlékezetben rögzülést Szirbik Miklós makói prédikátor 1835-ben készült feljegyzése, ami ekkorra könyv alakban megjelent, ahol a szokás leírása is megtalálható. „A régi templom göngyöleg sárral tapasztott sövényből volt, s állott a mostani paróchiák lábjában, azon a helyen, ahol jelenleg a Praeceptori lakhely van. E mellett volt egy fa torony, amelyről azt beszéllik az öregek, hogy nem lévén szabad abban az időben Nagy Pénteken harangozni, az istentiszteletre úgy adtak jelt: hogy 12 Oskolás gyermekek felmentek ezen toronyba és énekelték ezt az éneket: Oh ártatlanság Báránya sat. és azt nevezték bőr harangnak." Molnár Ambrus a szokás történeti előzményeit levéltári dokumentumok alapján, és azok idézésével részletesen ismerteti tanulmányában.

2

7 Megállapítása szerint a makóiak nem önként mondtak le a nagypénteki harangszóról, „hanem azért, mert itt is, mint mindenütt, meg kellett tartani a reformátusoknak is a katolikus ünnepeket, és a makói paróchus ebbe beleértette a katolikusoknál szokásos nagypénteki harangozási tilalmat is. Ennek a kényszerű helyzetnek lett következménye az a - mai szemmel nézve kedves - szokás, hogy az 1727 és 1787 közötti időben minden nagypénteken a harangok érc-szava helyett gyermekek énekhangja hívogatta a református gyülekezetet a nagypénteki istentiszteletre."

2

8 Nagyszombat Nagyszombat gazdag hagyományvilágából Makón viszonylag sok megmaradt. Ezek közé tartozik a féregűzés, amely a harangok megszólalásának időpontjában általánosan elterjedt szokás volt térségünkben is. Emlékezetben, az 1920-as évekre vonatkozóan, a szokásnak egy egyszerű változatát sikerült lejegyezni: "A harangok csak szombaton 10 órákkor szólaltak meg újra. Nagymise vót a templomba. Akkor nagyanyám azonnal mondta, hogy 'fogjatok söprűt' és körül köllött söpörni a ház ódalát 'kígyók, békák szaladjatok, mert mögszólaltak a harangok'. Ez azér vót, hogy ne lögyön ottan nekünk az udvaron béka mög kígyó, védjön bennünket. Ezt köllött mögcsinálni." (Fürge Istvánné) A makói szokás gyakorlásából ekkorra már elmaradt a féregűzést hajdan kísérő lárma, zajkeltés minden formája. 2

6 JAM NA 110-89. 2

7 Molnár A. 1985.297-329. 2

8 Molnár A. 1985.323. 368