Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Barna Gábor: A szegényebb társadalmi rétegek munkakörülményei és társadalmi kapcsolatai Kunszentmártonban a 19-20. század fordulóján

A cséplőbandában a nehezebb munkát végző férfiak egészrészesek, a könnyebb munkát végző lányok és asszonyok félrészesek voltak. A banda közös keresetét a cséplés végeztével a bandagazda házához szállították, s ott osztották szét kinek-kinek egész vagy fél része szerint. 6. A gabona az aratás és a cséplés befejezése után legtöbbször a gabonakereskedőkhöz vándorolt. A legtöbb parasztembernek szüksége volt a pénzre, másrészt pedig raktározási lehetőségei is korlátozottak voltak. Előzetesen rögzített időpontban hordták be a gabonát a városba és vitték egyenesen a Körös folyón horgonyzó uszályokhoz. A 19-20. század fordulóján még fa tórákban, az első világháború után azonban már modern uszályokban szállítottak. Nagy tőkés cégek is elküldték hajóikat: a Bayernleun Regensburg, a DDSG (Donau Dampfschiffahrt Gesellschaft) és bolgár vállalkozók is. A vásárlás és a szállítás helybeli gabonakereskedőkön keresztül bonyolódott le. Kunszentmártoni gabonakereskedők voltak: Roth Dezső, Kelemen Imre. Bátor Fábián, Józsa Gyula, Weisz Dezső. A gabonakikötők a község mellett voltak: Józsának és Rothnak a hídtól délebbre, az Alvég felőli részen. Kelemennek pedig a Vereskeresztnél. A berakodásnái a ganonakereskedök állandó munkásai, zsákolói dolgoztak, a hordási szezonban azonban sok fiatalt is felfogadtak. A zsákolás elsősorban fiatal legények munkája volt. Ez volt a legjobban fizető napszámos munka Kunszentmártonban. A zsákolok mellett a mázsáló és egy-két alkalmazott dolgozott még a gabonakereskedő alkalmazottjaként a rakodásnál. 7. A gabonaneműek aratása, cséplése és behordása után a következő nagyobb mezőgazdasági munkaalkalmat az őszi termények betakarítása jelentette. Nemcsak kukoricát törni jártak napszámos emberek, hanem szüretelni, répát szedni is. Számuk azonban nem volt olyan magas, mint a nyári betakarítási munkák idején. A summások pedig ebben az időszakban ismét az uradalmakban dolgoztak: paprikát és répát szedtek, kukoricát törtek. Néhány helybeli férfi számára munka- és kereseti alkalmat jelentett a kertásás. 8. A birtokmegoszlás alapján azt látjuk, hogy Kunszentmártonban mindössze 200-300 olyan birtok volt, amely állandóan vagy nagyobb mezőgazdasági munkák idején napszámosok, béresek munkaerejére szorult. Közülük a béreseknek volt jobb helyzete. Ők ugyanis állandó alkalmazottak lehettek. Többnyire a tanyán laktak egész évben, s minden tanyai gazdasági munkát el kellett végezniük. Biztos, előre kialkudott bérük volt azonban, amely legtöbbször magasabb volt, mint a napszámos embereké általában. Kommenciós cselédek voltak, így pénzbért többnyire nem kaptak. Természetben fizetett bérük mellett bennkosztot és egy hold kukoricaföldet kaptak megmunkálva, vagy egy hold kukoricának a termését, vagy ennek pénzben kifejezett ellenértékét. Egy-egy béres, hajó helyet talált magának, évtizedeket is eltölthetett egy helyen. Idősebb korában pedig béresgazda vagy tanyásbéres is lehetett belőle. A fiatalabb béresek, a kisbéresek az ő irányítása alá tartoztak. Kisbéreseket, kiskanászokat főleg a nyári hónapokra szegődtettek a gazdák. Ezek még iskolás korú gyerekek voltak. A bérük is ennek megfelelően alacsony volt. Vagy előre kialkudott havi bért kaptak, vagy átalányban ruhát, cipőt és malacot. Az éves béreseket újévtől újévig fogadták, míg a kanászokat Szent György-napkor. Újévkor a béresek néhány hét szabadságot kaptak. Ekkor választhattak másik gazdát. E néhány hétre a gazda hetesbérest fogadott fel, aki az éves bérest helyettesítette. Számos napszámos embernek ez 359