Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Selmeczi Kovács Attila: A nyersanyag és az eszközhasználat kapcsolata a kézimalmoknál

SELMECZI KOVÁCS ATTILA A nyersanyag és az eszközhasználat kapcsolata a kézimalmoknál J

uhász Antal munkásságának legkorábbi, azóta is fontos területe a malmok és a molnárság kutatása, melynek legismertebb jelentős eredménye a magyar néprajzi kézikönyv kézművességről szóló kötetében közreadott összefoglaló tanulmánya. E munkában a malomtípusok rendszerezését a kézimalmok történeti formálódásával indítja, utalva az eszköz idővel bekövetkező szerkezeti leegyszerűsödésére, technikai regressziójára.

1 Ehhez a kérdéskörhöz szándékozom a közel négy évtizedes szakmai kapcsolat és személyes barátság jegyében rövid áttekintést adni az eszközhasználat sajátos ellentmondásairól. Az archeobotanikai vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy egészen a korai vaskorig az egy- és a kétszemű búza: az alakor (Triticum monococcum L.) és a tönké (Triticum dicoccum Schrk.) volt az uralkodó búzafaj, míg a közönséges búza (Triticum aestivum L.) csak a római korban hódított teret.

2 Az előbbi két gabonafaj jellegzetesen pelyvás búza, amely a cséplés során sem veszíti el szemburkát, a szemet fedő hártya ugyanis olyan szorosan tapad a szemhez, hogy csak nehezen lehet leválasztani róla, legfeljebb a szemek összezúzása után szeleléssel távolíthatók el. A tulajdonképpeni „szálkás búza" ezért leginkább kása és lepény készítésére alkalmas, aminek alapanyagát a dara jelenti. A dara előállítására pedig a mozsár és a dörzskő teljes mértékben megfelelt. Ezen okkal is magyarázható, hogy az őskorban a gabonaszem feldolgozása nem jutott túl az egyszerű működtetésű zúzó és morzsoló kézieszközök használatán.

3 Alapvető változást csak a lisztkészítésre alkalmas „kopasz", közönséges búza termesztése hozott, amely nemcsak lehetővé tette, hanem egyenesen feltételezte a finomabb őrleményt eredményező forgóköves malom alkalmazását. Erről a keltáknál és a rómaiaknál a növénytermesztés gyakorlata, valamint az eszközhasználat elterjedésének időbeli és térbeli egybeesése szemléletesen tanúskodik. Talán ez az összefüggés nyújthat magyarázatot arra a sajátos problémára, hogy a kocsikerékkel és a fazekaskoronggal szemben - ugyanazon működéselv érvényesítése - miért jelentkezett annyira megkésve a gabonaneműek feldolgozásának technikájában.

4 A forgóköves kézimalom minden más gabonatörő eszközzel szemben alapvetően új konstrukciót jelentett. Azon szerkezeti és technológiai szempont felismerése. 1 Juhász A. 1991. 162. 2 Vö. Hartyányi B.-Nováki Gy.-Patai Á. 1968. 80. A két korábbi búzafaj termesztési jelentősége a Kárpát-medencében idővel egyre csökkent, a későbbi leletcsoportokban csak elvétve fordul elő (Hartyányi B.-Nováki Gy. 1975.43). 3 A magvak őrlés elötli pörkölésének ókori gyakorlatát ez okból vizsgálta Stokar, W. 1951. 84. 4 Ebből a megközelítésből is értékelhető lenne az ógörög kultúrában rendkívül magas technikai színvonalra emelkedett kétrészes kézi dörzsölőeszközök használata darakészítő eszközként. Ezzel kapcsolatban 1. Ponomarev, N. A. 1955. 75-78. 5 Vö. Maróti E. 1975. 333