Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Paládi-Kovács Attila: Céhhagyományok Magyarországon. Régi vándorlegény-útvonalak a 18-19. században

1829-1846 között már 3700 szappanfőző legény keresett munkát. Közülük 71 vallotta magát magyarnak, 15 pedig erdélyinek. Több számadat maradt fenn a vándorlásról a 18-19. századból Frankfurt am Main könyvkötő céhének legényszállásáról. Ott 1712-1810 között 17 magyarországi legény élt. Az összlétszámon belül (5894 fő) csekély töredék értékét megnöveli, hogy a magyarok az 500 km-es vonzáskörzeten túlról, 1000-1500 km-es távolságról érkeztek Frankfurtba (Lerner 1979, 31-42). A Chemnitzben (Szászország) megőrzött vándorlókönyvek elemzése szerint 1836-1861 között 2181 céhlegény és munkás érkezett a városba, közöttük 186 vándorlegény Magyarországról. Mintegy 30 szakmát lépviseltek: a szabók (18 fő), a kelmefestők (16 fő), kefekötők és rézművesek (15-15 fő), a takácsok (14 fő), a lakatosok (13 fő) voltak számosabban (Bräuer 1982: 60-99, Bräuer 1983, 273-282, Domonkos 2002, 85). A Magyar Alföld keleti felének kivételével a Magyar Királyság minden régióját képviselték az említett vándorlegények. A Magyarországon fennmaradt vándorkönyvek, útinaplók, élettörténetek szintén tanulságos forrásai a vándorlegények történetének. Az 1843-46-ban vándorló Benczúr Sámuel eljutott egészen Belgiumig, de ott nem kapott munkát. Vízuma sem volt, ezért az ottani kelmefestők jól megverték és visszairányították a határra. Mellesleg a magyar királyi céhrendelet is tiltotta a német-római birodalmi örökös tartományok elhagyását. (Kecskés 1978, 38, Domonkos 2002, 27). A segédek vándorlása a céhrendszer megszűnése (1872) után is szokásban maradt Magyarországon. A 20. század elején Török András lakatossegéd kilenc évig vándorolt miközben bejárta fél Európát, de munkát főként a német városokban kapott, Párizsban, Londonban munka nélkül maradt. Művészi értékű kovácsmunkái (pl. diszkapuk, ablakrácsok) Komáromban és a vidék kastélyain, középületein ma is láthatók. Példája nem egyedi, sok magyar iparos járta a nyugati országokat a 2o. század első felében is. Külföldi vándorlegények Magyarországon Külföldi vándorlegények a 15. században főként Nyugat- és Eszak-Magyarország városaiban jelentek meg. A 16-17. században is az ún. királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség városaiba érkeztek, s elkerülték a török uralom alatt álló Magyar Alföld területét. A 17-18. századból fennmaradt szálláskönyvek (

Herbergsbüchern) egyes szakmákban tömeges vándorlást regisztrálnak külföldről. Soproni szálláskönyvek a 17. században a kádár, a szabó és a könyvkötő, a 18. században inkább a szappanfőző, a pék és a kalapos szakmában örökítették meg sok külföldi legény tartózkodását. A győri asztalos céh szálláskönyve az 1674-1699 közötti években 438 nevet (éves átlagban 17 főt) tartalmaz. Többségük bajor és osztrák területről érkezett, származáshelyeik ott fordulnak elő legsűrűbben a térképen. Összesen 230 helységből érkeztek Győrbe munkát kereső legények a jelzett periódusban (Batári 1967). Sopron Herbergjein a 17-18. században a legények 80 %-a volt külföldi, a 19. században pedig 40 % a külföldiek részaránya (Domonkos 1987, 69, 72, Domonkos 2002, 75). Ugyanott a külföldi kalapos legények származáshelye az 1780-1890 közöt328