Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
MUNKÁK ÉS EMBEREK - Ozsváth Gábor: Hagyományos malmok Erdélyben
érdeksérelem esetén mindenkinek - költség- és fáradságkímélés nélkül együttesen kell kiállnia a társaságért. A körülötte kialakult, vitás iratok azt is bizonyítják, hogy a főúri malmoknak a lakosságot kiszolgáltatott helyzetbe hozó működését igyekeztek általa megakadályozni. Amennyiben a molnárok oldaláról közelítjük meg témánkat, fölvetéseink itt is igazolódni látszanak. Ugyanis a dokumentumok szépen tárják fel, amint különböző társadalmi csoportokhoz tartozó egyének kezdetben bérlőkként vagy akár jobbágyként éltek és dolgoztak egyik-másik malomban. Különösen a szabadrendűek keresték mindig annak lehetőségét, hogy családjuk felnövő tagjai számára más malmokban megélhetést találjanak. Ez a folyamat napjainkra átfogó és összetett molnárdinasztiákat eredményezett. Nyomon követve az okiratokban előforduló neveket és helységeket, szembeötlik, hogy egyes családok tagjaival mind több és több településen találkozhattunk. Ez két, egymáshoz is kötődő tényezővel magyarázható: az egyik, hogy a bérlőmolnár életforma nem jelentett letelepedettséget, helyhez kötöttséget, hanem szerződésük lejártával - könnyedén továbbálltak olyan malmokba, ahol jobb feltételeket alkudhattak ki; a másik tényező, hogy a családok felnövő férfitagjai gyakran a korábbról ismert malmokban maguk is bérlőkként jelentkeztek. Számos esetben alkalmunk nyílt megfigyelni, hogy ugyanazon malmot egyik-másik molnár vagy családtagjai kisebb-nagyobb megszakításokkal, többször is bérbe vették. E témát szépen követhetjük a Jedző Könyve Az Nemes Barothi Malmos Gazdaságnak iratanyagában, hisz általa közel két emberöltőn át megismerhettük az érintett malom bérlőit; ezen összeírásban a Román, valamint a Csíki családok neveit ismételten olvashatjuk. Az említett személyeket népes molnárfamíliák őseiként tisztelhetjük, hisz utódaik napjainkban a terület számos modern malmában - bérlőként vagy tulajdonosként - dolgoznak. Ugyancsak a 17-18. századig visszanyúló, népes molnárcsaládok a teljesség igénye nélkül a Várza, a Dragomér, a Paál, a Molnár, a Kászoni, a Kerezsi, a Bajka és a Tóth nemzetségek tagjai. A molnárok tekintetében éreztette hatását Háromszék közel évezredes határ mentisége, hisz a különböző összeírásokban gyakran találkozunk Moldvából, Havaselvéről átkóborolt jobbágyokkal, akik többnyire az egyik főúri malomból a másikba vándorolva keresték megélhetésüket. Nevük etimológiailag általában a mesterséget jelző, román vagy magyar szavakból, illetve a származásra utaló helynevekből (Moldován, Román, Oltyán) vezethető le. A kutatott terület földrajzi elhelyezkedése, a fentebb is említett határ mentisége meghatározó jelleggel bírt témánk szempontjából. Amint azt már láttuk, aktív szerepet kapott a migrációs folyamatokban. A vízerő hajtotta szerkezetek tekintetében kereskedelmi és piaci adottságai emelendők ki. ugyanis a vízi fűrészek által termelt deszka Orománia egész területén értékes csereárunak számított, ellenében szárazság idején gabonát, kertészeti termékeket, bort és készpénzt lehetett kapni. Néhány település életében - úgymint Gelence, Páva, Vajnafalva, Bereck - a vízerő hajtotta szerkezetek termékeinek szekerekkel való fuvarozása önálló életformát fejlesztett ki. Ez a kapcsolat a különböző impériumváltások idején és után is virágzott. Jelen századunkban úgyszintén él, mint a belső, időszaki munkaerő-migráció és a cserekereskedelem egyik legélőbb helyszíne. 319
