Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
MUNKÁK ÉS EMBEREK - N. Szabó Magdolna: Kőrispatak, a „kalapkötő" falu
ról, a szalagdíszítés a női kalapon ma is korosztályonként változik, a kalapra kötött fekete szalag pedig egyértelműen a gyászt fejezi ki. Időseknél még tetten érhető a tradicionális kalapviselés kontinuitása, a 21. sz. elején ez egyre változó tartalmakat 27 nyer. A kalapkötő falu társadalma, a munkafolyamatokba való bekapcsolódás mértéke szerinti tagoltsága, az egyes munkák változó jövedelmezősége, mindennek következménye igen színes képet mutat A téma részletes elemzésére ezúttal nem térhetünk ki. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az elmúlt tizenöt év új történelmi szituációjában a megörökölt társadalmi státuszok tovább erősödtek, a vagyoni dichotómia, a szegényebb réteg kiszolgáltatottsága tovább mélyült. Az igen nagy kitartást, türelmet igénylő, sokszor megterhelő munkát végző kalapkötők helyzete alig változott. Munkájuk értéke továbbra is a felvásárló és az aktuális piaci igény függvénye. 2 8 A Székelyföldön általános probléma a földek megmunkálása. Az elavult eszközök mellett a gépekkel való müveltetés bére és a napszám szinte megfizethetetlen. Ezek a családok, idős, nyugdíjas asszonyok kényszerülnek nyáron a szalma kiszedésére, hogy télen a mezőgazdasági munkák lejártával, vagy akár egész évben egy másik keresetforrást teremtsenek. Gazdasági megújulásra csak a korábban is tőkével, kapcsolatrendszerrel, mobilitással bíró egyének képesek. A szalmakalap egy új értelemben vált fogyasztási cikké, ahol a tárgy formailag ugyan alig változik, de tradicionális használata helyett egyre inkább a turizmusban nyer nagyobb jelentőséget. 2 7 „a fiatalok inkább hajadon fejjel járnak, minthogy kalapot tegyenek. Ha a mezőre elmegy, akkor felteszi, de a falu között szégyellik már"- így jellemzik a falubeliek. A viselésének ideje is leszűkült: „általában a kapálási szezonra veszik a kalapot. Amikor a kapálás lejár, akkor azt szoktuk mondani, hogy a kalapszezonnak vége, az pedig már június vége felé, július elején lejár. Már szénacsinálásra a nők nagyon fukarok, s nem vesznek új kalapot. Egy kalap - egy szezon. " 2 8 A kalapkötök vallomásai saját helyzetükről: „Vagyunk reászorultak, öregek, egyéb keresetünk semmi. De vannak még nálunknál megszorultabbak is. aki alig várja, hogy kikösse, valahogy vegye ki a kenyeret. " „Egyébből miből kapjanak pénzt, nincs miből. Egy vég kalapot megköt egy nap. legalább ecetet tud venni belőle. Más munkalehetőség nincs. A házba télen benn jó melegbe köti a kalapot, van aki alig köt egy-két véget s mindjárt hozza eladni. Egyik napról a másikra sokan alig tudnak élni. se kenyér, se puliszka. " „A szedők megvárják azt, hogy úgy meg légy szorulva, mindjárt halsz, meg, s akkor oszt jó olcsón megveszik. S akkor oszt boldog leszek, mert tudom, mit kapok ebből. " „a megmunkálástól kezdve, vesd el az. alakort, szedd ki, pucold meg, válasszad, kössed, húzd fel, - annak nincs haszon, aki köti. Aki megvarrja: míg a szemedet elpillantod, a kalap kész. lesz s övé a haszon. " 302
