Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - N. Szabó Magdolna: Kőrispatak, a „kalapkötő" falu

szállal egymáshoz rögzített fonását és a szalmaszálak laposfonattá alakítását is. Ez utóbbiak képezik a szalmakalap alapanyagát. Kőrispatakon ma is háziiparként űzik a kalapkészítést. A Székelyföldön ez a tevékenység sohasem lépett jelentős gyáripari szintre, szemben a már fentebb említett hajdúsági településekkel, de a szövetkezetesítés után több kisüzem létesült e munkára a nagyobb városokban (Arad, Szatmárnémeti. Segesvár). A szalmafonó, vagy helyi nevén kalapkötő falvak is különböző fokokat értek el a háziipar fejlettsége tekintetében. Sokan csak a kalap anyagának előállításával, a fonással foglalkoznak, ezek a parasztspecialisták, míg más, iparos családok a kalapfonatok gépi varrását végzik. Azokon a vidékeken, ahol nagy múlttal rendelkezik a szalmából való kalapkészítés, ott az emlékezet a 18. sz. második felére helyezi vissza a szalma háziipari feldolgozásának eredetét. A Magyar háziipar törzskönyve, mely elsősorban statisztikai adatokat nyújt a magyar nyelvterület háziiparairól, a szalmafonás fejezetben szám szerint 65 olyan falut jegyez, ahol kalapot készítenek.

4 Ahol pedig említésre érdemes szinten űzik ezt a mesterséget, ott nem kevés múlt állhat e háziipar kialakulása mögött.

5 Bözödi György a Székely bánja c. könyvében" a székelyek gazdasági és társadalmi állapotát festi meg az 1940-es éveket megelőző időszakban. A Szekeresek, kalaposok c. fejezetben, bár irodalmi nyelven, de külön megemlékezik a kőrispataki és bözödi kalapkötőkről. A körispataki szalmafeldolgozást néprajzi szemmel elsőként Molnár István mérte föl részletesen az 1970-es évek derekán. Ugyanebben az időben végzett kutatásokat lakóhelyén Kutasi Mihály tanító, aki a szalmakalap készítés témáját tájnyelvi megközelítésben dolgozta fel. Hiánypótló munkája ebben a témában mindmáig egyedülállónak tekinthető.

8 A Magyar Néprajz sorozat Kézművesség c. kötetében

9 Juhász Antal foglalja öszsze a szalmafonás témáját a fellelhető szakirodalom alapján, a vessző- és gyékényfeldolgozással egyidejűleg. Leszámítva az előbbi tanulmányt alaposabb és terjedelmesebb, a szalmafonásra vonatkozó monografikus leírással nem találkozhatunk a néprajzi szakirodalomban. Máig nem jelent meg olyan mű, amely az egész magyar nyelvterületet érintően részletesen számba venné a szalmakalap készítő háziiparos falvakat, összehasonlító módszerrel tárgyalná a kalapkészítés menetét, változatait, összefoglalná e falvak társadalmára, kultúrájára, közösségi életére gyakorolt hatását. A szalmafeldolgozó háziipar 19. század végi fellendülése idején több honi lap foglalkozik hol említésszerűen, hol hosszabb terjedelemben a szalma felhasználásának

1

0, szalmafonásnak, kalapkészítésnek problematikájával." Ezek a cikkek különö4 Kovács Gy. 1898 5 A szalmakalap készítés bölcsőjeként, ill. a legjobb minőségű fonadékkészítőként Olaszországot tartja számon Freeskay János a Találmányok könyvében, de a népi emlékezet is olasz eredetűnek tartja a szalmafonást. "Bözödi Gy. 1943 7 Molnár I. 1976. Molnár István, a székelykeresztúri múzeum egykori igazgatója személyes találkozásaink alkalmával maga is bíztatott megkezdett kutatásainak folytatására. 8 A kéziratos dolgozat jelentős forrásmunkának tekinthető a kőrispataki kalapkészítés közelmúltjára vonatkozóan. Adatszolgáltatásaiért Kutasi Mihálynak ezúton is köszönetet mondunk. 9 Juhász A. 1991.475-480. '"Székely Néplap 1864/134 294