Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

gül a birka." (Jászszentlászló) Némelyek szerint a kergeség sok esetben gyógyíthatatlan betegség volt. Szabadszálláson, ha a birka orrlukában találták meg a betegséget okozó kukacokat, akkor erős paprikát dugtak az orrába, hogy majd kitüsszögi azokat. „Valamennyit kihajtott, de a többi csak bennmaradt. Annak is csak az lett az eredménye, hogy bicska, más nem." Haleszi idős pásztor szerint, ha a motosz feljut az állat agyába, akkor azt nem tudták gyógyítani. Mielőtt megdöglött volna a birka, már előtte lehetett rajta látni, hogy „kezd így körbe-körbe járdosni és leüti a fejit és úgy fájlalja." Csonttörés esetén, ha volt közelben napraforgószár, akkor azt elvágták amilyen hosszúra kellett, széthasították és belerakták a birka lábát. Körülcsavargatták madzaggal, vagy ronggyal körülfáslizták és egy-két hét alatt összeforrtak a csontok. Szabadszálláson kukoricaszárat beleztek ki, négyfelé vágták és avval burkolták körül, szorosan átkötötték és hideg vízzel locsolták a birka lábát. Állatok megrontása A legtöbb adatot a tehenek megrontására, a tejhaszon elvitelére és a fiatal jószágok - elsősorban baromfi - szemmelverésére és annak kezelésére lehetett gyűjteni. Mindezek gyógyítása nem a tapasztalati úton szerzett tudáson, hanem a népi hitvilág adott közösségen belül kialakult rendszerén alapultak, amelyek olykor csak az alkalmazott szerekben tértek el az országosan is ismert gyakorlattól. Véres tejet adott a tehén, akkor Fülöpjakabon a kést meg a villát fölfelé fordították a zsétárban és arra fejték a tejet. Félegyházi adat szerint, „ha a tehenet megrontották és véres tejet ad, azt az állatot úgy gyógyítják, hogy kilenc lyukú lapátkát megtüzesítenek, beleteszik a sajtárba és arra fejik a tehén tejét." A megrontott tehén gyógyításának másik módja, hogy a zsétárba kétlukú tüzes patkót tesznek és arra fejik a tejet, amit aztán a disznóvályúba öntenek és baltával vágják. Ilyenkor azt vágják, aki a tehenet megrontotta.

2 Más félegyházi adat szerint a mángorlót keresztbe fektették a küszöbön, arra subát, pokrócot terítettek és a tehenet 3-szor, 4-szer vagy 5-ször keresztülvezették. Bankfaluban megaltatták a tejet és baltával addig vágták, míg meg nem jelent az, aki megrontotta. Haleszon napfelkelte előtt a fejszét élével felfordították és arra fejték rá a véres tejet. Bodoglári idős ember mesélte, hogy „a tehenek nálunk is meg voltak rontva. Véres tejet fejt az édesanyám. Édesapám elment Kígyósra, ott volt egy bíbájos ember. O mondta, hogy kilenc kést kell élivel fölállítani, karácsonyi morzsával megfüstölni, de mindezt szótalanul és napfőkőtte előtt kellett csinálni és a hamut a küszöb alá elásni, ahol a tehenek járnak. Helyre jött a tehén." Úgy is orvosolhatták, hogy a kés élére kifejt tejet beleöntötték a forró kemencébe, az előtétet feltámasztották. Amíg égett a tej, addig szenvedett az az illető, aki a tehenet megrontotta. Hallották, ahogy sírt. Mindezt napfelkelte előtt kellett végezni és közben nem lehetett senkihez se szólni. (Bodoglár) Szabadszálláson szintén a kés élén át fejték a tejet az edénybe és akkor megjelent az az asszony, aki megrontotta a tehenet. 2 Zsigmond K.: A kiskunfélegyházi tanyai paraszt nép. Kiskunfélegyháza, 1902. 291