Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Kepéné Bihar Mária: Életstratégia és alkalmazkodás: egy fóliás család gazdálkodás napjainkban

lométerről jött, az nem viszi vissza az áruját. Szinte rákényszeríti a termelőt, hogy eladja neki a terményét. Nem tud mit csinálni az ember, mert annyi többlet-felhozatal van. " A fokozódó túltermelés miatt egyre nagyobb a piaci verseny. A hazai termelők érdekvédelmük hiányában egyre gyakrabban kénytelenek visszahozni, többször is megutaztatni árujukat. Másrészről pedig ennek következtében a zöldségek árában az elmúlt egy évtizedben nem mutatkozott jelentős emelkedés. Sokak gazdaságát már csak a költséges és rizikós, de némileg több haszonnal járó téli szezon, az idővel való versenyfutás menti meg a veszteségességtől. Kertész László is elég sötéten látja a jövőjüket, bár gazdaságuk jelenleg még nyereséges: „Az év tizenkét hónapjában már minden növényt meg lehet találni, többkevesebb mennyiségbe. Télen is van minden, csak akkor már sokkal nehezebb az előállítása, nem csinálja mindenki. Nálunk sajnos még az importbehozatal is megengedett, a mediterrán Spanyolországból, Olaszország és Izraelből. Lényegesen alattunk tudnak lenni az árban. Nem tudja az állam, vagy talán nem is akarja őket visszafogni? Magyarországon nem olyan meleg az éghajlat, az energiahordozók a fűtéshez meg nagyon drágák, így nem tudunk a mostani zöldségárak alá menni. Az összes járulékos anyag, a villany, a fólia, a gáz is drága, meg az ember szeretné a saját munkáját és a profitját is visszakapni. Hát egyenlőre a téli termelés ami kihúz bennünket a bajból. De azt se mindenki tudja, mert az nagyon-nagy beruházással jár, ez is csak egy kis ideig mehet így." A fóliázás „hőskorának" egy család példáján keresztüli bemutatásából is kitűnik, hogy még számos olyan probléma létezik, amely a fóliás termelési mód egészséges fejlődését megakadályozza. Sajnos maguk a gazdák, így Kertész László is elég borúlátóan tekintenek az elkövetkezendő változások elébe. „A fóliázásban embereden, hogy mennyit kell dolgozni. A leállás, a pihenés mindig nagy anyagi veszteséggel járna. Sosincs szabadság, pihenés, gyönyörködés abba, amit elértünk. De a fóliázásban sajnos nincs nyugdíjaskor se, mert mire azt valaki elérné, akkora meg is hal. Itt vagy fizikailag megy tönkre az ember vagy idegileg. Itt van például a reuma, mikor télen ültet az ember, le kell, hogy térdeljen arra a hideg, vizes földre. Letérdel, mert nem bír hajolni, a sok emeléstől már tönkrement a dereka. Csak reszket folyton, mert teljesen át van fázva mindig. A kertészek még éppen megérik a 60 évet, de hogy még élvezzék is a munkájuk gyümölcsét, az már szinte lehetetlen. Olyan is van, akinek az idegrendszere megy rá az állandó értékesítéssel járó stresszre. Aki nem tanulja meg könnyebben felvenni a dolgot, az bekattan. Volt már példa rá itt a környékben is. Próbálkozott a koma a kertészettel, de nemigazán jött be neki, nem úgy haladt. Ráment az idegrendszere. Egyik alkalommal felment a piacra, de nem tudta eladni az árut, hazajött és felkötötte magát. Olyan is volt, aki bevágott egy fél deci Unifosztoszt annyi neki. vitték a temetőbe... " Arról, hogy a sok probléma és emberpróbáló küzdelem ellenére miért folytatja s mi a célja a következőt válaszolta: „Minden ember az tartja szem előtt, hogy a gyerekeinek könnyebb legyen. Én is mindig azt remélem, hogy mink még egy kicsi ideig csináljuk, de ők már mással fog1

3 Rovarölő permetszer, veszélyes méreg. 282