Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Krupa András: Evangélikus anyakönyvek tanúsága Csanádalberti első telepeseiről (1844-1870)
A szlovák nyelvű müvet forgató későbbi szerzők napjainkig ezt a változatot fogadták el. az iskolai helyismereti órákon még az 1940-50-es években is így tanították a falu nevének keletkezéstörténetét. l 7Czinkotszky a Csanád Vármegyei Régészeti és Történeti Társulat 1902. évi évkönyvében (a Társulat elnöke is volt) magyarázat nélkül korrigálta állítását. A már említett kéziratában, melyben 1906-os adatok is vannak, 1889-ben ezt jegyzi le: „Alberti nevét 1884-ik évben tót nyelven kiadott munkámban szájhagyományból indulva Ambrózi Albert keresztneve után származottnak jeleztem. De miután a ma is Temesgyarmathán élő utódok oda nyilatkoztak, hogy ilyen keresztnevű elődjük nem élt, sőt tudomásuk van, hogy a község Lónyai keresztneve után kapta nevét, helyesebb a fent jelzett állítani". Ez pedig így szól: „A magyar kir. Kincstárnak az 1843-ik évben Temesváron két főbb hivatalnoka székelt: Ambrózi Lajos kamara administrator és Lónyai Albert koronaőr, ki később Ugocsa megye főispánja lett. S miután Csanád megye két községe az ő buzdólkodásuk s fáradozásuk folytán keletkezett, Lónyai Albert keresztneve után emlékül is egyik község Alberti, a szomszédbéli másik község Ambrózi Lajos vezetékneve után Ambrózfalva nevet kapott." 1 8Reméljük, hogy ezzel az idézetközléssel végleg tisztáztuk ezt a tudománytörténeti hiedelmet, tévedést. Néhány ismertető mondat az elemzett anyakönyvekről. A csanádalberti egyház tagjai a telepítvény alapításától kezdve előbb a nagylaki, majd a pitvarosi evangélikus egyházközséghez tartoztak. A temetési és a keresztelési anyakönyveket 1844. novemberétől (a temetkezési nov. 22-től, a keresztelési nov. 23-tól) vezették, miután a szerződés ratifikációja és nyilván a házak felépítése megtörtént. Mivel 1850-ben vált a település önálló egyházközséggé, ez évtől (október 2-án) már az esketési adatokat is vezették. A keresztelési anyakönyv csupán 1856-tól tartalmazza a szülők foglalkozását, de feltüntetik, ha a megkeresztelt gyermek nem Albertin született. A temetési anyakönyv kezdettől fogva közli a halott születési helyét, korát és a halált előidéző feltételezett betegséget, okot. 1855-ben azonban ennek az anyakönyvnek egy része elégett, 1855. október 24-től az 1858. december 29-ig hiányzó adatokat az 1860-ban elhunyt Molitorisz Lajos lelkész utóda, Achim Ádám pótolta, „az elégett másolati anyakönyv maradványaiból, halott vizsgáló meglévő bizonyítványaiból", annak „teljes lajstromából", ill. a „halottak rokonainak szóbeli közleményei" alapján. S a még utólag felmerült két halott adatait szintén pótlólag Híres Mátyás és Tuska Juditha „az esetet erősítő esküjük után" jegyezte be később Czinkotszky Márton. A lelkészek tehát példamutató gondoskodással végezték a pótlást. Egyúttal mintája a hiányok feltárásának korabeli eljárásának is. Ennek ellenére több, ez időszakban elhalálozott ember adatai kimaradtak. Az esketéseknél kezdetben beírták a szülők nevét is, 1855-től ez azonban elmaradt, s ez megnehezíti a helységben élő több azonos nevű házas, ill. lakos pontosabb azonosítását. Ennek ellenére - mint látható a későbbiekben - megfelelő mennyiségű adat áll a rendelkezésünkre. 1 7 Czinkotszky, 1884. 1; Komoly, 1992. 9: Bernula - Tamási, 1968. 5. , s Czinkotszky kézirat 1889. 224
