Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Duró Annamária: Tanyáink és a lengyelországi szórványok

przysiólek-től. Nekem úgy tűnt, hogy a dombok között nincsenek akkora távolságok, mint a tanyán, s a helybeliek még ezeket is lerövidítik: majd' minden Gwoznica-i beszélgetőtársam tudott mutatni olyan ösvényt vagy csapást, ami egyenesen a család ismerőseihez, a kövesúthoz vagy éppen a központba vezet. Itt senki nem csodálkozik azon, ha valaki gyalogol a határban, hisz még a postás is így közlekedik. A falvak külső képe mára teljesen átalakult: fából épült hagyományos parasztházakat. amelyek Gwoznicában zsúppal fedettek, Trzqsówkában pedig nyeregtetősek, mindkét helyen csak elvétve látni már. Magyar szemmel nézve furcsának tűnik, hogy emeletes házak is vannak a határban, de ami még különösebb, ezeket a legritkább esetben vakolják be. A síkvidéki falu jellegzetes gazdasági épületei a hatalmas csűrök; Koczubaj vagy Podpoludnie felé közeledve elsőként ezek tűnnek szembe, megerődített jelleget kölcsönözve az adott przysiólek-nek. A dombvidéki faluban viszont a második otthonokból van több; ezek többnyire a periférikus fekvésű településrészeken találhatók. Már az előzetes adatgyűjtéskor fölfigyeltem arra, hogy ezekben a falvakban jóval kevesebb az egyszemélyes háztartás és gyakoribb a nemzedékek együttélése, mint a szegedi tanyaközségekben. Ez a szórvány településrészek fejlődésére is hatással van, hiszen ha a mindenkori fiatal generáció nem új helyen, hanem közvetlenül a szülői ház mellett fog építkezésbe, ahogy ezt Gwoznicában több helyen megtapasztaltam, a przysiólek idővel besűrűsödik. Itt, a Kárpátok lábainál nemcsak azért nehéz a megélhetés, mert gyengék a talajadottságok, kicsi az átlagos birtokméret és a nadrágszíjparcellákat (Trzqsówka), vagy a domboldalban fekvő szántókat (Gwoznica) amúgy sem könnyű megművelni, hanem azért is, mert a rendszerváltás óta beszűkültek a helyi és a környékbeli munkalehetőségek. Aki teheti, Rzeszówba, Kolbuszowába vagy Mielecbe ingázik, idénymunkára szerződik, vagy a nemzedékek óta működő hagyományt követve Németországban, Franciaországban, illetve az Egyesült Államokban vállal munkát. A külföldön megkeresett pénzt általában a család megélhetésére vagy otthonteremtésre fordítják; csak kevesen gondolnak arra, hogy hazatérve valamilyen vállalkozásba kezdjenek. Az a Franciaországból hazaköltözött fiatalember, aki Trz^sówkában közösségi házat épít, ritka kivételnek számít. Befejezésül hadd idézzek egy vallomást a szülőföldről, amit 1997 nyarán hallottam a Gwoznicától alig néhány kilométerre eső Zarnowában, ahová a Vajdasági Területfejlesztési Iroda két munkatársnőjét kísértem el a helyi térképek aktualizálására. A domboldalban egy idős ember kapálgatott, s amikor meglátott bennünket, szóba elegyedett velünk. Panaszkodott, milyen nehéz itt az élet, mire az egyik kolléganő megkérdezte, hogy akkor miért nem költözik le az alföldre. „Onnan nem látni ennyit!" válaszolta. Irodalom BARABÁS Jenő 1960 A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában. In: Gunda Béla (szerk.): Műveltség és hagyomány. Tankönyvkiadó, Budapest. 219-247. 180