Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Duró Annamária: Tanyáink és a lengyelországi szórványok

nyomán - elsősorban a funkcionális morfológiai szemlélet hódított tért, Lengyelországban a morfogenetikus falutípusok tanulmányozása a meghatározó irányzat. Ezt a szemléletet és módszert követi a Varsóban alkotó Halina Szulc, aki több évtizedes levéltári kutatásai összegzéseképpen írta meg településtörténeti kézikönyvét

1

7 és készítette el Lengyelország falvainak történeti atlaszát.

1

8 Ennek az atlasznak az az érdekessége, hogy az egykori Német-, Orosz- és Osztrák-Lengyelország területéről példaként kiválasztott kétszáz faluról nemcsak a kataszteri térképek kicsinyített másolatait közli, hanem csodálatos szépségű légifotókat is. A szerző nyolc alaptípust tartalmazó rendszerében azonban a szórványok külön nem szerepelnek. Ez a településforma - akárcsak nálunk - lengyel földön is a néprajzkutatók figyelmét keltette föl először. Bogdan Zaborski munkája

1

9, amelyben morfológiai jegyek alapján csoportosította kora falusi településeit s meg is határozta területi elterjedésüket, úttörő vállalkozásnak számít. Ugyancsak gyakran idézett alapmű a Józef Burszta-féle településtörténeti összefoglalás

2

0, amely a lengyel falu útját vázolja föl a kezdetektől a II. világháborút követő évekig. A néprajzi monográfiákban általában külön fejezet foglalkozik a vizsgált terület települési sajátosságaival; ennek egyik legszebb példája Franciszek Piasciknak a Mazóvia északi határán fekvő Kurpie-i erdő (Zielona Puszcza Kurpiowska) lakóiról szóló könyve.

2

1 A lengyel településföldrajz képviselői csak az 1930-as években, jórészt Demangeon hatására kezdték fölfedezni a szórványok világát. Ekkor jelentek meg a tudományág iskolateremtő egyéniségének, Maria Kielczewska-Zaleskának első tanulmányai,"" amelyek Pomeránia és Nagy-Lengyelország falvait veszik vizsgálat alá. Az a történeti szemlélet, amellyel a településhálózat egészéhez közelít, a másodlagos településszóródás lengyelországi példáiról írott későbbi munkáira is jellemző

2

1. Ennek az irányzatnak érdekes módon szinte kivétel nélkül nők a legismertebb képviselői: a krakkói kötődésű Maria Dobrowolska Kis-Lengyelország és a Sandomierzi erdő benépesülésének útját rajzolta meg

2

4, Stanislawa Zajchowska Poznan környékének településformáló folyamatait elemezte

2

5, a Toruií-ban élő Eugenia Kwiatkowska pedi^ a Dobrzyn vidéki (Ziemia Dobrzynska) szórványtelepülések múltját és jelenét tárta föl."

6 Nem véletlen, hogy a legigényesebb településföldrajzi tanulmányok éppen Nagy-Lengyelországról és Pomerániáról készültek, hiszen a legtöbb és legrészletesebb térkép az egykori Porosz-Lengyelország területéről áll rendelkezésre. Az Orosz Birodalomhoz csatolt országrészekre vonatkozóan a 19. század első felében készült ún. Mapa kwatermistrzoshva a legalapvetőbb kartográfiai forrás, Galíciára pedig a II. József-korabeli térképfölvétel is kiterjedt. 1

7 Szulc, H. 1995. 1

8 Szulc, H. 2002. 1

9 Zaborski, B. 1926. 2

0 Burszta, J. 1958. 2

1 Piascik, F. 1939. 2

2 Kielczewska-Zaleska, M. 1970. 2

3 Kietczewska-Zaleska, M. 1961. 2

4 Dobrowolska, M. 1931, 1961. 2

5 Zajchowska, S. 1953. 2

6 Kwiatkowska, E. 1963. 178